Csak egy apró csavar. A fa úgysem szól. Jobb lenne, ha szétdobálnák a csikket meg a szemetet a fa körül? Tekinthetjük ezt recycling-nak is, hiszen ez a kukává lett konzervdoboz végezhette volna egy kukában is, aztán meg egy szeméthegy gyomrában, ahol évszázadok alatt bomlik le. Most tényleg ez a legnagyobb baj? Milyen kép? Nehogy már ez az apró doboz rondítson bele a városképbe! Tudjunk már viszonyítani! Jóvanazúgy.

Az egy dolog, hogy a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkára úgy lehetett társasházat építeni, hogy a zebrához vezető sarki járdarészből szinte semmi sem maradt. De, hogy a beláthatatlan kereszteződéstől 1 méterre még egy garázst is sikerült tervezni, engedélyezni és kivitelezni, az azért a szolnoki szakhatóságok, tervezők és építők szaktudásának "reklámjául" szolgál. És senkinek nem veszik el a diplomáját, az engedélyét, sőt ki sem rúgják. Legalább gratulálhatnánk az érintetteknek!

Mármint azzal, hogy a galambokkal megértessük: az egykori Sztár áruház homlokzatán lévő reklámtábla nem madárvécé, tehát máshol végezzék a dolgukat, és ne csúfítsák el a város főterét. Persze lehet, hogy az elbeszélgetésnél hatékonyabb megoldást is találhatnának az épület és a hirdetés gazdái. Már, ha a fal tövében halmozódó galambszar zavarja őket.

Átlagos szombat reggel Szolnok egykori korzóján, a Szapáry úton, a valamikor szebb napokat megélt Nemzeti szálló - ma két nemzetközi bank fiókja - előtt. Reggel nyolc óra után pár perccel az ott lévő buszmegállóhoz tartozó padoknál. Persze, bunkó, aki szemetel, védhetetlen. De szerintem szombat reggel nyolcig akár takarítani is lehetne a város éjszakai életének a helyszíneit. A vendéglátósok költségén. Annyit érne, mint két hét alatt végigsikálni a Szapáry utca másik oldalát, aminek az árából egy évig lehetne szombat reggel ugyanitt takarítani.