2025.12.1. (hétfő)

Lekvár és pár szó

Lekvár és pár szó

Dátum:

Zoli bácsi szilvalekvárja a Hild téren főtt. A szemünk láttára merte az üvegbe, tanácsot is adott a tárolásához, meg jó étvágyat is kívánt. Ha nem állt volna sor a pultja előtt, talán másról is elkezdünk beszélgetni. Mert a Helyi termékek vásárán ez is belefér. Minden hónap második vasárnapján.

Őszintén megmondom, hogy eleinte nem nagyon értettem a Helyi termékek vására koncepcióját. Azt gondoltam, minek egy második piac Szolnok belvárosában, ráadásul nem is egy autentikus helyen, mindössze párszáz méterre a vásárcsarnoktól. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a piacozásnak ez az a formája, amit tulajdonképpen minden utazás során, valamennyi kisvárosban megszállottan keresünk, és – legalábbis mi – le tudunk törni, ha az érkezésünk előtti napon volt. Helyek, ahol nem elsősorban az élelmiszerek beszerzése a fő cél, hanem hogy kicsit elmerülhessünk a helyiek között. És mondjuk, legyen némi esélyünk arra, hogy nem egy távoli országból repülővel és hűtőkamionokkal importált gyümölcsök, netán helyinek tűnő, csak éppen „made in china” feliratú termékek között válogathassunk.

Most már értem, hogy az Aba-Novák Agóra és a helyi Tourinform által évek óta a Hild térre és az Agórába szervezett Helyi termékek vására mi is akar lenni. Egy turisztikai attrakció, ami nem feltétlenül csak a turistáknak és az idegeneknek szól, illetve, ami nem működhetne a helyiek, a szolnokiak nélkül. Akik között ugye egy idelátogató szeretne elvegyülni.

Lehet, hogy nem Zoli bácsi szilvalekvárja a legjobb a világon – bár szerintem nagyon ott van a szeren -, de van annak valami bája és vonzereje, ahogy a szemünk láttára készül. Legalább látjuk, hogy mi kerül az üvegbe. Arról nem is beszélve, hogy egyre kevesebb az olyan „kereskedés” – és ez nekem nagyon hiányzik -, ahol nemcsak a fizetendő összeget kommunikálja az eladó, hanem tényleg beszélgetni is lehet. Mondjuk az adott termékről, amiről ebben az esetben már azt is tudom, hogy nem kell hűtőszekrényben tárolni. Vagy bármiről, merthogy az igazi piacon, vásárban, információkat is adunk-veszünk a helyről, ahol élünk vagy éppen járunk.

De persze nemcsak Zoli bácsi standja szippantott be augusztus második vasárnapján. A tökmagoshoz – aki évek óta a Hild tér ugyanazon sarkán árul – már visszatértünk. A nagykörűi hentest sem hagyhattuk ki, mert egyszerűen olyan illata volt a kolbásznak, és olyan jól nézett ki a környékre jellemző töpörtyűje, hogy azokat nem lehetett otthagyni. És a mezőtúri kézműves ékszerész is „elkapott” bennünket, hisz olyan szép dolgokat készít és kínál, amiknek nehéz volt ellenállni. A végén tényleg azt szégyelltem a legjobban, hogy a fonott kosaram nélkül mentünk le a „helyi piacra”, holott ennek a rituálénak a megszentségtelenítése a műanyag szatyrokban való hurcolászás.

Nem tudom, ki, hogy van vele, de a hasonló külföldi helyek felkeresése esetünkben egy állandó programmal zárul. Igen, a piacon vagy a piac közvetlen közelében be kell ülni valahová egy kávéra vagy üdítőre, hogy egy kicsit megpihenjünk, és még szórakoztassuk magunkat a helyi vásár nézésével. És ez Szolnokon, a Hild téren is lehetséges. Mert a vásár két sarkán egy-egy vállalható színvonalú kávézó várja a helyieket és a turistákat. Az augusztusi Helyi termékek vásárát mi az Agóra bisztróban zártuk, ahol ráadásul ugyancsak jár pár jó szó a felszolgált italok mellé.

Mindebből pedig az is következik, hogy szeptember 13-án délelőttre már van programunk.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szapáry sirató

Nem sikerült életben tartani a "Védendő madarat". Nem élte túl a nyarat a "Sütő utcai Provence". Az egészséges táplálkozás zászlajára tűző Dzsúzó pedig előbb zárt be, mint eljutottam volna oda. Némi reményt jelenthet a megújult "a görög", és nemrég nyílt San Marzano.

Otthonos ízek

Vannak hétköznapi éttermek, amelyek éppen arra jók, hogy hét közben, munkaidőben egyszerű, de finom ebédet kínáljanak. Az ilyen helyek ajánlás útján találhatók meg. Például a Sütő utcában, a Le Diner Restaurant.

A Tündébe ért a fekete macska

A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.

A déli menü ásza

Ahol egy hétköznapi menüben is olyan paprikás csirkét tálalnak galuskával, hogy az ízektől az embert majd szétveti az öröm, ott érdemes törzsvendégnek jelöltetni magunkat.