– Kovács Ferenc Munkásmozgalmi emlékműve és Kocsis András Lenin-szobra a hatvanas évektől kezdődően volt Szolnok két meghatározó és ismert köztéri alkotása. Mindkettőt a rendszerváltás hajnalán távolították el, és azóta nem nagyon lehetett tudni a hollétükről. Miért indult a keresésükre?
– Évek óta gyűjtöm és dokumentálom Szolnok szobrait a Szoborlap néven ismert, ma viszont már Köztérkép néven futó honlapon. Amikor elkezdtem, az a szándék vezérelt, hogy a meglévő, körbejárható, megérinthető szobrainkról készüljenek úgynevezett műlapok. Egyszer viszont komoly vita alakult ki köztem és a szerkesztők között, hogy például a Zounuk ispán szobor helyén, még a Lenin-szobor előtt álló, úgynevezett „szivarnak” van-e helye az oldalon. Alulmaradtam a vitában, amiben azt képviseltem, hogy nincs, ők pedig azt, hogy az egy korra jellemző alkotás volt. Ekkor merült fel, hogy az eltűnt, lebontott szobrokkal mit kezdjünk. Közben valaki fel is töltött a szolnoki Lenin-szoborról az archívumban talált pár képet és minimális információkat, amelyek azonban nem elégítettek ki. Szerettem volna tudni, hogy mi lett ezekkel a szobrokkal a lebontásuk után, így jó ideje kerestem őket.
– Legendák keringtek a szobrok hollétéről, 1990 utáni sorsáról. Milyen nyomon indult el?
– Ahány emberrel beszéltem ezekről a szobrokról, annyiféle, később hamisnak bizonyult információt kaptam a sorsukról. Aztán a párom rokonságában is szóba került a dolog, és valakinek beugrott, hogy egy bozótos, dzsumbujban kellene őket keresni. És valóban, tényleg ott a két szobor.
– A pontos helyet a szobrok érdekében nem áruljuk el. Nehéz volt megtalálni őket?
– Hosszasan bolyongtunk azon a viszonylag nagy területen, még nem szembe jött egy úr, akit megkérdeztünk, hogy tud-e valamit a szobrokról. Mire visszakérdezett, hogy talán a művész vagyok, azért keresem őket. Mondtam nem. Így bevallotta, hogy ugyan még nem látta őket, de az egyik bokor alatt van valami. Így bukkantunk a Munkásmozgalmi emlékmű jellegzetes alakjára. Le van fektetve és eléggé benőtte a növényzet, ezért nem vettük észre. Sajnos, mások szemfülesebbek voltak, láthatóan néhány napja lefűrészelték az egyik lábát.
– A Lenin-szobor is ugyanígy kerül elő?
– Ma visszamentünk a párommal, hogy kicsit letisztítsuk a szobrot meg kitakarítsuk a környékét, hogy normális képek készülhessenek. És akkor odajött egy úr, aki szintén arról érdeklődött először, hogy miért keresem ezeket a szobrokat. Amikor elmondtam az okát, akkor árulta el, hogy a terület másik végében a Lenin-szobor is ott fekszik.
– Biztos, hogy a két keresett alkotásról van szó?
– Száz százalékig biztos vagyok benne.
– Mik a további tervei a két „lelettel”?
– Mivel a Szoborlapon nem az én műlapjaimon szerepelnek, először megkeresem a szerzőket, hogy szeretnék új információkat és képeket közölni a szobrokról. Aztán az önkormányzat illetékesét is meg fogom keresni, aki eddig is nagyon sokat segített, mert valamit kezdeni kellene a szobrokkal. A telepen dolgozók is talán jobban figyelnek majd rájuk, de ott nincsenek biztonságban. Az az úr, aki a Leninhez elvezetett, mesélte, hogy egyszer már egy teherautóról szedték le, mert néhány markos ember el akarta vinni. Én igazából azt szeretném, ha Szolnokon is lenne egy szoborpark, ahol egy helyen, ezeket a műalkotásokat is meg lehetne nézni és őrizni.
