– Hogyan került Szolnokra az Országos Színházi Évadnyitó?
– A tavalyi, pécsi évadnyitón ajánlottam fel, hogy szívesen leszünk ennek a hagyományteremtő kezdeményezésnek a következő helyszíne. Ennél jobb időpontot pedig nem is választhattunk volna, hiszen így a Város Napjának „elődélutánján” láthatjuk vendégül a színházi szakmát. Az egészben az a legfontosabb, hogy a színházak művészei és vezetői találkozhassanak és beszélgessenek egymással. Hogy ez a sok mondvacsinált, kívülről gerjesztett és olykor valóban létező ellentét kicsit csituljon végre. Mert mindenki a közönség kedvére akar tenni. Természetesen úgy, ahogy ezen a rendkívül színes színházi palettán a legjobbnak tartja. Attól azonban, hogy az egyik előadás alternatív, a másik pedig konzervatív, még nem kell úgy egymásnak esni, mint valami vallásháborúban. Fontos, hogy szót értsünk, amihez pedig kellenek az ilyen találkozási lehetőségek. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a szolnoki eseménnyel nemcsak ahhoz járulunk hozzá, hogy a szakma szót értsen, hanem ahhoz is, hogy ebből a jó kezdeményezésből tényleg hagyomány legyen.
– Kiket várnak az évadnyitóra?
– Eddig körülbelül százötvenen igazolták vissza a szakmából, hogy itt lesznek. Az eseményen beszédet mond Halász János, kultúráért felelős államtitkár, és mivel ez a minisztérium, a város és a színház közös rendezvénye, Szalay Ferenc polgármester és én is köszöntöm a résztvevőket. Akik között a Nemzet Színészei éppúgy ott lesznek, mint pályakezdők vagy ismert művészek, rendezők és igazgatók. Egy rövid kis műsort tervezünk, amelyben Mécs Károly a Levél egy színészbarátomhoz, Molnár László pedig a Színészdal című verset mondja majd el, illetve Borovics Tamás, az idei Kaszás Attila-díj kitüntetettje Kosztolányit szaval. A Bartók Béla Kamarakórus működik közre, a két műsorvezető pedig Barabás Botond és Molnár Nikolett lesznek. Utána pedig következik az a bizonyos kötetlen beszélgetés.
– Az országos évadnyitó egyben a szolnoki társulat évadnyitója is.
– Igen, bár annyit dolgoztunk ezen a nyáron, hogy úgy tűnik, csak most zártuk be az előző évadot. Gyulán A néma leventét játszottuk, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon pedig az Egy bolond százat csinál című darabbal arattunk sikert. Két hét múlva pedig a Sárga liliommal vendégszerepelünk Pesten, a Vidéki Színházak Fesztiválján. És egy ideje már próbáljuk a Chioggiai csetepatét, amit október végén mutatunk be, illetve az Utazás az éjszakába című O’Neill művet, ami a Szín-Mű-Hely első premierje, úgyhogy csak egy szusszanásnyi megállás lesz ez az évadnyitó. Azt gondolom, tartalmas évad elé nézünk. Amikor csak papíron állítja össze az ember a programot, akkor mindig olyan egyszerűnek tűnik, de most, hogy már benne vagyunk, látom: lesz dolgunk bőven. A tavaly évad végén A kaktusz virága – ami az idei bérleten kívüli előadásunk lesz – és az Utazás az éjszakába próbái már lementek, tehát azokat a Sárga liliommal együtt csak felújítanunk kell. Október végén, a nemzeti ünnepre tervezett előadásunk után lesz a Chioggiai csetepaté bemutatója, majd még idén a Cabaret-é Kertész Marcellával a főszerepben. Idén is lesz szilveszteri gála, amit a Magyar Televízió közvetít, tavasszal pedig A salemi boszorkányokkal, a Mágnás Miskával és Szép Ernő Patikájával várjuk a nagyszínházba a közönséget. A Szín-Mű-Helyben pedig a S. Ö. R., azaz a Shakespeare Összes Rövidítve és Kiss József Utolsóból az első című, új darabja kerül színpadra. No, és persze nem feledkezhetünk meg az Ádámok és Évák Ünnepéről, meg arról sem, hogy a város kulturális életében is ugyanúgy részt veszünk, mint eddig. Szóval, lesz dolgunk bőven.
– Évadkezdéskor mindig felmerül, hogy lesz-e változás a társulatban?
– Nincs, hiszen feltett szándékom, hogy azoknak a társulati tagoknak és állandó vendégeknek keressek szerepeket, akiket megszeretett a szolnoki közönség, és akiknek a művészi fejlődését is szolgálni szeretném a repertoárral. A napokban kapott kimutatás szerint már alig van szabad béreltünk és az őszi bérleten kívüli előadások jegyei is szinte mind elkeltek, úgyhogy visszaigazolni látszanak az elképzeléseink. Persze mindenkinek tetsző színházat nem lehet csinálni, nekem se tetszik minden, de úgy tűnik, a szolnoki közönség többségének elvárásaival találkozik az a fajta eklektikus repertoár, amit a Szigligeti Színház kínál.
(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)
