Fel lehet-e áldozni párezer forintért egy lassan ezeréves város legrégebbi terét? Ér-e annyit az önkormányzat vagy a közútkezelő saját bevételi sorának minimális növelése, hogy azért érdemes odadobni a városképet? Ha ezen a helyen bármi megtehető – azaz kitehető -, akkor Szolnok más pontjain korlátozható-e a hirdetések szabadsága? Az autómosó, a matractisztító és az autószalon mellé kirakható-e szexshop, bálabutik vagy távgyógyító hirdetése? És, ha nem, ugyan miért nem? Hány molinót bír el még a korlát, azaz hányat hajlandó engedélyezni az, akinek ehhez joga van? És ha tudnánk, ki ő, megkérdezhetnénk: nyugodtan alszik?
A blogSzolnok AKB – A Kivert Biztosíték – rovatában alig másfél hónappal ezelőtt háborogtam amiatt, mert a belvárosi Tisza-híd Szabadság téri felhajtójához kikerült egy autómosó molinója (2. fotó, ami hat hete készült). Akkor tényleg azt gondoltam, maximum egy-két hétig lesz ott ez az alternatív hirdetés, és nem fordulhat elő, hogy mások is engedélyt kapnak a korlát használatára. Még vicceltem is azzal, hogy ellenkező esetben, előbb-utóbb akár még használt Trabantot is hirdethetnek ezen a helyen. Az élet ismét bebizonyította, hogy végtelenül naiv vagyok, és Szolnok működtetői az enyémtől eltérő elveket vallanak. De hát nem vagyunk egyformák.
Nekem mégis az a véleményem, hogy a szolnoki Szabadság téren – aminek a közepén a szolnoki csata emlékműve áll, ami az elmúlt években a növényeknek és a házak tatarozásának köszönhetően a város egyik vállalható kapuja lett – nincs helye a közterületi reklámoknak. Most már azt mondom: semmilyen tartalmúnak. Sem ilyen sufnituning molinókon, sem lámpavasról lógó fityegőkön, sem különböző megállító-táblákon vagy más eszközökön. Mert szerintem vannak olyan helyek egy városban, ahová akkor se teszünk ki hirdetést, ha nagyon nagy elérést biztosítanak, és bármennyit lehetne érte kérni. A magam részéről ugyanúgy nem engednék reklámot például a templomok tornyaira, a temetők környékére, a városháza ablakára, az iskolák és óvodák kerítéseire, mint a városképileg fontos közterületekre. Mert nincs az a pénz!
Nekem. Mert úgy tűnik, van, akinek bármit megér némi előny. És ehhez sajnos a köz területeit kezelő partnerekre is rá kehet lelni. Nem tudom, kinek a tulajdona a Tisza-híd korlátja. A városé vagy közúté? Abban azonban biztos vagyok, hogy az én városomnak ezzel nem lenne szabad kufárkodnia. Illetve, ha nem a miénk, akkor megfelelő szabályozással meg lehetne akadályozni ezt az olcsójánoskodást. Tessék a meglévő, hirdetéseknek szánt felületeken, vagy a különböző médiumokban, netán a neten hirdetni! Lehet, hogy drágább, de mégiscsak korrektebb, mint kiskapukat keresgélni.
Tényleg nem szeretném felhívni az ügyeskedő vagy gyengébb lábakon álló vállalkozók figyelmét a Tisza-híd korlátaiban rejlő hirdetési potenciálra. Mert tény, hogy van benne. Ám, ha ilyen ütemben növekszik az oda aggatott molinók száma, akkor a jövő hónapban már huszonöt, decemberre meg 125 ilyen vacaknak kell ott helyet szorítani. Hiszen, hol a határ? Tiltja valami, hogy teleaggassuk a hídkorlátot hirdetésekkel? Valami szabály, netán a józanész, vagy valami egészséges lokálpatriotizmus? Nem? Hát akkor előre a kelet-indiai, fények nélküli Time Square címért! Hátha én is rábukkanok ott egy jobb állapotú Trabant 601-es hirdetésére. Kombi és limuzin kivitel egyaránt érdekel.
