2025.10.14. (kedd)

Levél egykori tanárról

Levél egykori tanárról

Dátum:

Az Album rovatban látható Lakótelepi festmény című kép kapcsán érkezett egy különösen szép levél a címünkre. Szépsége abban van, ahogy egy több mint négy évtizede végzett diák az egykori tanárára emlékszik. Pedagógusoknak kötelező!

Tisztelt Blogszolnok.hu!

Az Album rovatban olvasható egy bejegyzés, melynek címe Lakótelepi festmény. Ezzel kapcsolatban szeretnék Önnel megosztani egy emléket, ami talán magyarázatot ad a képek keletkezésére is. Annak idején én is a Ságváriba jártam, megnyitásától egészen 1971-ig, amikortól a Varga tanulója lettem.

Felső tagozatban volt egy kitűnő rajztanárunk, Rózsa tanár úr – remélem, megbocsátja nekem, hogy a keresztnevére már nem emlékszem, azóta eltelt jó néhány évtized. Nos, ez a kitűnő tanár úgy oktatta a perspektíva rejtelmeit, hogy kivitt bennünket a szabadba, az épülő tízemeletes házak közé és a valóságban mutatta be a rövidülés csínját-bínját, hogy hol található a horizontunk, merre futnak a messzeségben találkozó párhuzamos vonalak. Miután megértette velünk a perspektivikus rajzolás alapfogásait, le is rajzoltatta velünk az előttünk magasodó házakat. Jól emlékszem ezekre az órákra, mert imádtam a geometrikus formák letisztult logikáját és a tanár úr lelkes magyarázatát.

A blogbejegyzésben látható színes képek biztosan egy ilyen rajzóra termékei és Rózsa tanár úr módszerét dicsérik. Láthatóan alaposabban kidolgozottak, mint amit mi „gyártottunk” annak idején egy-két rajzóra alatt, lehetséges, hogy valamilyen pályázatra készültek (900 éves Szolnok? Hogyan látom a városomat? Épül-szépül szocialista hazánk?)

Ha már a tanár úr személye szóba került, azt is szeretném elmondani róla, hogy órái meghatározó jelentőségűek voltak számomra – remélem, osztálytársaim is így gondolnak rá. Fogalmam sincs, hogy a hatvanas évek végi Magyarország körülményei között hogyan tett rá szert, de hatalmas diagyűjteménnyel rendelkezett, a legkülönfélébb korszakok műalkotásaiból. Rendszeresen tartott az egyszerű rajzórák mellett műelemzés órákat is, amikor görög szobrokat, reneszánsz festményeket néztünk sorra és gondosan elmagyarázta számunkra a lehetetlent: mit érdemes látni egy képen, egy szobron, mitől lesz egy tárgy művészet. Szabályosan elszédültem 13-14 évesen attól, hogy mennyi gyönyörűség vesz körbe, mennyi megnézni, megérteni, felfedezni érdemes érték vár rám.

Nem akartam soha művész lenni (nagyon gyorsan szembesültem azzal a ténnyel, hogy két balkezem van), de Rózsa tanár úr rajzórái egy életre elköteleztek a művészet szeretete és tisztelete mellett. Sajnálom, hogy ezt soha nem mondtam el neki, de erre is emlékezve fűzöm ezt a rövid megjegyzést az Ön írásához.

Üdvözlettel:

Dr. Tárnoki Judit, egykori ságváris diák

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tátra gazdája

Lassan három éve jelent meg az Album rovatban A hatvanas évek autócsodái című cikk. A Várkonyi téren 50 éve parkoló három autóból immár a Tátra gazdáját és az autó történetét is ismerhetjük.

Maradó puszik

A Éva 10. születésnapjára meghirdetett "Elmondod, hogy volt?" című pályázaton Éva-különdíjas lett Bajnai Zsolt Maradó puszik című írása, ami a lap friss számban jelent meg. Online itt olvasható.

A Facebook veszélyei

A színház melletti Szigligeti-szobor megcsúfításáról írtam A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban. Amire olyan elképesztő reakciók is érkeztek, hogy kénytelen vagyok reagálni.

Még mindig a szandai útról

Jól tippeltem. Nagyon sokakat érint és érdekel a szandai út olykor katasztrofális forgalma. A legtöbb hozzászólás azonban továbbmegy. A belvárosi Tisza-híd bővítésének lehetőségét feszegeti.