A Gerő Ignácz kiadásában megjelent képeslaphoz használt fotó egészen biztos, hogy 1915 tavaszán vagy kora nyarán készült. Ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy a korabeli fotós ebben az esetben is a belvárosi nagytemplom tornyába cipelte fel masináját.
Hogy ez a fotó nem készülhetett 1915-nél később, azt ebben az esetben nem a postai bélyegző – érdekes módon, a tulajdonomban lévő lapot soha nem adták fel -, hanem a kiadó, a szolnoki Gerő Ignácz gondossága bizonyítja. Ritkaság ugyanis, hogy egy képeslap hátoldalára a megjelenés éve is rákerült, márpedig itt erről van szó. Így már csak azon kell elgondolkodnunk, hogy a felhasznált fotót a kiadáshoz képest mennyivel korábban készítették. Amihez támpontot csak az épületek adhatnak.
Ezen a lapon ugye a mai Tiszai hajósok tere és környéke látható „madártávlatból”. A fotó a belvárosi templom tornyából készült, a folyó felé fordulva. A kép bal oldalán lévő épületek ma is mind állnak, és az építésük évét is tudjuk, ami segít a fotó korának meghatározásában. A református templom és a zsinagóga még a XIX. század végén épültek, a zsinagógától jobbra lévő ház – ma étterem – pedig még korábban. (Utaltam már rá a blogSzolnokon, hogy az az épület a tér legrégebbi háza.) Tehát a fotónak a XX. században kellett készülnie. Ha azonban távolabb, a Tisza-hídra is vetünk egy pillantást, akkor tovább szűkíthetjük a fotózás intervallumát, hiszen az első vasszerkezetű, szolnoki, közúti hidat 1911-ben avatták. Így máris négy évre szűkül a keresett időszak.
Szinte hallom, ahogy a város története iránt érdeklődők felkiáltanak, mert még ennél is jobban szűkíthető a fotózás lehetséges időpontja. A képeslap bal sarkánál, a fotó jelentős részét ugyanis a belvárosi általános iskola – polgári leányiskola – tetőszerkezete foglalja el. Márpedig azt 1912-14 között építették, tehát egy-két évvel emiatt is szűkíthetjük a fotózás lehetséges időpontjait. A kép bal sarkában lévő kémény miatt azonban azt állítom, hogy a kép csak 1915-ben készülhetett. A kémény teteje ugyanis erősen kormos, ami arra utal, hogy legalább egy fűtési szezonon már túl kellett lennie az épületnek a fénykép készítésekor. Márpedig az iskolát 1914-ben adták át, így azt feltételezem, hogy először 1914-15 telén füstölhettek a kéményei.
Száz évvel a kiadás után természetesen nemcsak a kormos kémény az érdekes, és nem is elsősorban emiatt mutatom be a fotót. Sokkal inkább a jobb oldalon látható, földszintes ház okán, aminek a helyén lassan negyven éves a Pálfy János szakközépiskola, vörös tégla borítású épülete áll. Érdemes megemlíteni, hogy a földszintes házzal együtt az előtte futó – és ezen a képeslapon is jól látható – Szigony utca, folyóval párhuzamos szára is eltűnt, és csak az iskola és a belvárosi templom közötti csonkja maradt meg. Ezen a képen kicsit nehezen vehető ki, de az iskola és a mai mozi közötti Őr utca – ma Elmann Elvíra köz – a Szigony utcát keresztezve egészen a Tisza partjáig futott. A mára eltűnt épület egyébként a harmincas években rendőrségi laktanyaként, illetve a szolnoki tűzoltóság székhelyeként is szolgált.
