2025.11.30. (vasárnap)

Magas labda, drága labda

Magas labda, drága labda

Dátum:

Nem örülök, hogy igazam lett. Nem is azért ütöm le az alig két hónapja átadott Ady Endre út friss feltúrásának magas labdáját, hogy a "sikerembe" sütkérezzek, hanem mert megüt a guta. A dugók, a közösből kidobott pénz miatt, meg mert mindannyian pontosan tudjuk, két-háromhavonta ugyanez lesz.

Késő tavasztól Szolnok nagyon sok utcájában nem lehetett rendesen közlekedni, mert hirtelen fontossá vált, hogy tökéletes aszfaltszőnyeg és járda legyen mindenhol. Ami alapvetően rendben is lenne, hiszen mégiscsak jobb sima úton közlekedni, mint az össze-vissza foldozgatott régieken zötykölődni.

Az más kérdés, hogy mindez miért éppen most – voksolás előtt 2-3 évvel – vált rendkívül fontossá, és miből és miért kellett éppen 2016 derekán – egyes hírek szerint – 4 milliárd forintot elköltenünk nagyon sok aszfaltra, térkőre, homokra, betonra, gázolajra, munkásra, tervezőre, műszaki ellenőrre, kommunikációra és sorolhatnánk hosszasan. Hozzátéve az alvállalkozóknál és a fővállalkozónál jelentkező hasznot, amit ki-ki vérmérséklete és tapasztalatai alapján tippelhet a teljes összeghez képest. Az alkotmányos költségekről pedig ne is beszéljünk, mert az mindig csak máshol, mással fordul elő.

Lapozzunk!

Babráljunk inkább ismét azzal a vesszőparipával, hogy talán jobban járunk, ha a sok-sok folyókilométer, valóban látványos útfelújítás helyett harmad- vagy negyedannyi készül el, ám az utak alatt húzódó víz- és szennyvízcsöveket, valamint minden egyéb közművezetéket kicserélnek. Arról már nem is álmodva, hogy az utcaképet mindenhol elbarmoló villany, telefon, tévé és egyéb légkábeleket egyidejűleg a földbe helyezhették volna. Így valószínűleg évtizedekre megúszva a jelentősebb bontásokat.

Mindez miért nem történhetett meg?

Csak az emberek által is észrevehető, jól látható, földfelszíni beruházásra lehetett költeni azt a rengeteg pénzt? Az út a városé, ami a földben van, az meg mindenféle cégeké, és a francnak se volt kedve velük vitatkozni? Akik ezt így elfogadták, az elmúlt egy évben nem Szolnokon éltek, és nem tűnt fel nekik, hogy csak az Adyn hányszor volt csőtörés? A foglalkoztatáspolitika igényli, hogy a nagy nyári munka után is szinte minden útépítőnek tudjunk feladatot és fizetést adni, ehhez meg kellenek a folyamatos hibák? Tényleg senki nem szólt, hogy két-három év, és pontosan ugyanúgy fognak kinézni az utak, mint 2016 elején? És azt sem sikerült kiszámolni, hogy az pont a következő önkormányzati választás időpontjával eshet egybe?

Értem én a magyar virtust, hogy tizenkilencre is lapot húzunk, de hát itt mégiscsak a közösből fizetjük bukta esetén a bankot. És tessék mondani, arra is megvan a fedezet? Vagy kifizettünk egy halom pénzt a pár hétig csilivili, tükörsima aszfaltért, csak éppen ettől egy fillérrel se költünk majd kevesebbet a folyamatos javításokra. És azt kire fogjuk? Az elmúltnyolcévre, Brüsszelre, a pirézekre, a béna ellenzékre? Vagy bízunk benne, hogyha sokszor mondjuk el, hogy épül a város, akkor már a látszatra se kell adni?

És senki nem ül le, hogy végigszámolja, és felkiáltson: micsoda lehetőséget hagytunk ki már megint. Unalmasak az ilyen labdák!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az adósságokat majd rendezni kell

Mi történne, ha Szolnok csődbe menne, azaz nem tudná fizetni a beszállítóit, a hiteleit, a kiadásai és a bevételei között tátongó lyukat nem lehetne tovább mindenféle pénzügyi manőverekkel elrejteni? Van még mit eladnunk? Egy tervezet okán lehet itt nagy csodálkozás 2024 után.

Épül és pusztul

Szolnok belvárosának a "határainál" a legtöbb helyen kint van a 3,5 tonnásnál nehezebb teherautók behajtását korlátozó tábla. Általában a "kivétel célforgalom" vagy "kivétel engedéllyel" kiegészítések nélkül. A beruházókat és kivitelezőket ez nem érinti. Ők építenek, a közvagyon meg pusztul.

’22-őm második fele

Nekem biztos, hogy érdekesek a Naplóm rovatban megjelent írások. Nagyjából kirajzolják, mikor min gondolkodtam, bosszankodtam. Szolnoki tűzijáték és Szent István nap, rezsiárak miatt bezáró kulturális intézmények, vágyott közösségi költségvetés, oktatási problémák, magunk becsapása.

Marad a kultúra napja?

Nem az a legnagyobb baj, hogy a magyar kultúra napját sem lehet közönség előtt ünnepelni, hanem hogy a magyar kultúra a jövőjét veszélyeztető kihívásokkal néz szembe. Ha egyszer ki is nyithatnak a kulturális intézmények, kérdés, hogyan és milyen közönség tér vissza beléjük.