2025.10.13. (hétfő)

Máglyarakás a Centrumból

Máglyarakás a Centrumból

Dátum:

A néhai Centrum önkiszolgáló étterem belsejét mutató kártyanaptárról megjelent cikkhez érkező hozzászólásokat rendszerezni sem volt könnyű. Megannyi kellemes emlék például a máglyarakásról.

Csné P. Erzsébet: Három étel, amit nagyon szerettem ott enni: sertéssült pirított velővel, sárgaborsó leves sült sonkadarabokkal, na és a fánkjuk. Nyami!

És – tudom, ezzel nem kezdünk mondatot – megfizethető volt.

 

K. Jutka: A babgulyásuk sem volt elhanyagolható.

 

Csné Magdi: Szuper volt a Rákóczi-túrós. A habról jutott eszembe.

 

B. Ferenc: Isteni zúzapörköltet csináltak.

 

G Gerzsonné: Azt én is nagyon szerettem, és a máglyarakás is nagyon finom volt.

 

T. Lászlóné: Remek volt.

 

K. Emília: Most is jó lenne egy ilyen kis étterem! Nem csak a „meki”.

 

Sz. Kriszti: Mi is sokat jártunk oda. Ott ettem először máglyarakást jó nagy habbal a tetején.

 

H. György: Azok az ízek, azok az árak. Felejthetetlen.

 

V. N. Anita: Mennyi bélszínrolót, sült krumplit, máglyarakást ettem ott suli után.

 

T. Eleonóra: Azóta sem ettem olyan finom máglyarakást, mint ott.

 

B. Pál: Olcsón és jót lehetett enni.

 

F. József: Nekem sem kevesebb emlékem fűződik a Centrumhoz. Egyet leírok:

– Kérek egy rántott kacsamájat!

– Rántott húst mondott ugye?

– Igen azt, köszönöm.

Azonnal rájöttem, hogy baj lehet a májjal. A kedvencem volt, tudta a kiszolgáló, később el is mondta, nem akarta, hogy csalódjak.

Amikor sokat mentem az üzemekbe – volt sok jegyem – és hétvégére 10-12 Rákóczi-túróst hazavittem.

Sz. Miklósné: De sokat ettünk ott.

 

Cs. Mátyásné: Még mi is jártunk a kollégákkal oda ebédelni.

 

M. Péter: Volt előfizetés, klasszikus papír ebédjegy formában. A környékbeli hivatalokból is jártak oda ebédelni, dél körül jó hosszú sor volt, nem ritkán az étterem előtt. A menü egy nagy táblára felpattintott műanyag betűkből állt, ha valami elfogyott, akkor úgy rémlik X-et raktak elé. Délután javarészt már csak X-et lehetett kapni… Legendás a gyümölcsleves, a rántott borda, szerencsés napokon sült krumplival, valamint (nekem legalábbis) a sólet. Rákóczi-túrós többnyire volt, ritkábban madártej is.

 

T. Bandi: Mondjuk jól főztek. És a bejárattól jobbra voltak kézmosók.

 

Sz. É. Lilla: No és a Rákóczi-túrós meg a kistányér nagyságú szalagos fánk. A máglyarakást már mások is írták. Ahhh!

 

H. Zoltánné: Én szerettem, ott ebédeltem, ha tehettem. Jól főztek.

 

S-né E. Zsuzsa: De finom volt a gyümölcslevesük. Többször ettünk ott szaftos krumplit. Vagyis nem kértünk pörköltet, csak egy kis szaftot a krumplira és a megtakarított pénzt csokira költöttük. Jó biznisz volt.

 

B. M. Enikő: Nem sokszor ugyan, de én is ettem ott, nem esett útba, de ahogy emlékszem, jó kaják voltak.

 

K. Katalin: Nekem is kellemes emlék, egyszerűen szerettem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Megfejtett vas

Milyen vas? címmel mutattam be november elején három, érdekes, szolnoki vastárgyat. Bízva abban, hogy az olvasók segítenek megfejteni rendeltetésüket. Segítettek.

Domborműkeresés

Ismét szegényebbek lettünk címmel írtam a Boldog Sándor István körút elején lévő házakról eltűnt domborművekről. A rendőrség nyomoz. Két dombormű előkerült. És már tudom, ki és mikor készítette a szobrokat.

Februári kommentek

A tiszaligeti strand elhúzódó beruházásáról, a "lordok házáról", az 1-es előtti parkoló csikkágyásáról és a vízművek eladásáról szóló írásokhoz érkezett hozzászólásokból válogatok.

Elfelejtett asztalok 2.

Másfél hónapja írtam a szolnoki lakótelepeken pusztuló pingpongasztalokról. Néhányan reagáltak, valaki pedig egy másik sport elfelejtett asztalaira hívta fel a figyelmemet.