2025.08.27. (szerda)

Mária-szobor

Mária-szobor

Dátum:

A szeptember 12. óta, a Máira utca belvárosi templom felőli végén ismét álló Mária szobrot először 1847. május 24-én állították fel Szolnokon. Bő másfél évszázaddal később, közadakozásból felújították, és eredeti helyétől kicsit távolabb, újból felállították.

A szeptember 12. óta, a Máira utca belvárosi templom felőli végén ismét álló Mária szobrot először 1847. május 24-én állították fel Szolnokon. Bő másfél évszázaddal később, közadakozásból felújították, és eredeti helyétől kicsit távolabb, újból felállították.A Mária-szobrot és a hozzá tartozó talapzatot 1847. május 24-én, a Mária utca 19. számú telken állították fel először. A város hálás lakossága két szolnoki tűzvész sikeres megfékezése után állítatta a szobrot, ami egyesek szerint Bauer Gyula alkotása. Az biztos, hogy a szobor 1951-ben még az eredeti helyén állt – amit Kaposvári Gyula fényképe igazol -, igaz akkor már az időközben odaépített ház egyik ablakmélyedésében. További sorsát, eltávolításának időpontját nem ismerjük. A rendszerváltás idején már a belvárosi templom plébánia hivatalának folyosóján volt, majd valamikor a rákóczifalvai Macimúzeumba került.

Ez utóbbi helyét elsősorban talapzata indokolta, hiszen a rajta látható Szent Flórián a tűzoltók védőszentje, a szomszédos település múzeuma pedig tűzoltógyűjteménnyel is rendelkezik.

A szobor ismételt szolnoki felállítására, illetve az azt megelőző restaurálásra 2010-ben indult társadalmi kezdeményezés, amelynek szervezését a Pogány Gábor Benő szobrászművész vezette Szolnoki Művészeti Egyesület vállalta fel. A Mária-szobor és talapzatának renoválása mintegy másfél millió forintba került, amit az egyesület közadakozásból gyűjt össze. A szobrot a Magyar Nemzeti Galéria restaurátor műhelyében állították helyre.

Az egykor a város által állíttatott szobrot 2011. március 12-én – Mária napon – állították fel ismét, ezúttal a Szentháromság tér és a Mária utca találkozásánál. A civil szervezet a szobrot jelképesen is visszaadta a városnak, amit Máthé György atya szentelt fel új helyén.

Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Melósok emlékére

A Tiszaliget bejáratánál álló Olajbányászok című, idén 30 éves alkotás 2008-ban került a mai helyére a Baross utcából. Alkotója az a haláláig a Művésztelepen élő Szabó László, akinek valószínűleg a legtöbb köztéri szobra látható ma Szolnokon.

Történelemkönyvünk betonból

A vasútállomás előtti Jubileum tér közepén álló Tanúhegy minden bizonnyal Szolnok legjobban dokumentált köztéri alkotása. Miként talán azt sem túlzás kimondani, hogy ez az a szobrunk, amelyik mérete és helye ellenére a legkevésbé szervesült a város életébe. De talán majd 5 év múlva!

Azért az ember az úr

Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A városrész jelképe

Szandaszőlős jelképe vagy címere is lehetne a városrész kvázi főterén 2014 óta álló Szőlővivők című alkotás. Pogány Gábor Benő szolnoki születésű és Szolnokon is élő és alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész "háromalakos" műve tulajdonképpen egy kút a Lengyel Antal téren.