2025.08.27. (szerda)

Mások élete

Mások élete

Dátum:

Ezen a héten a Tisza moziban egy nem is oly távoli, mégis különös világba csöppenhetnek, ha jegyet váltanak A második feleség című filmre. Szerintem nem lehet megbánni, még akkor sem, ha a végén sírni fog a lelkünk amiatt, hogy már az osztrákok is jobb filmeket készítenek, mint mi.

A második feleség egy napjainkban, főleg Bécsben játszódó osztrák film. Ennek ellenére osztrák ember alig tűnik fel a képeken, Bécs ismert képeiből pedig talán csak a jellegzetes vörös-fehér villamos az egyetlen, ami valahol becsilingel a moziba. Ezzel együtt Umut Dag rendező egy ízig-vérig mai, osztrák problémát jár körül zseniális epizódokban. Még akkor is, ha ez a probléma a Bécsben elszigetelten élő török vendégmunkások magánélete.

Utálom a filmelőzeteseket, mert néhány jó jelenettel vagy pár jó mondattal képesek minden gagyit Oscar esélyesnek beállítani. Így inkább ki is hagyom őket. A második feleség esetében azonban erősen ajánlott a történet alapjait előre megismerni, mert akkor nem fogunk hosszú percekig azon gondolkodni, hogy a gyönyörű török fiatalasszony miért az apósával tölti a nászéjszakáját. Megnyugtathatok mindenkit, attól, hogy már az első snittnél tudjuk, a törököknél Törökországban megengedett a második feleség tartása, nem fogunk unatkozni, lesznek bőven fordulatok a történetben.

Pedig A második feleség sztorija egy végtelenül egyszerű, egyenesen végigvezetett családi dráma. Nincsenek benne zajos harci jelenetek, térdet csapkodós poénok, altesti disznóságok és undorító harci jelenetek. Még azt se mondhatnám, hogy a párbeszédírónak elkoptak volna az ujjai, hiszen ez a film a dialógusokat is csak minimális szókészlettel és mondathosszúsággal használja. És a főszerepeket játszó nők is olyanok, mintha török statiszták lennének, akik csökkentett színészi játékkal mutatják be különös életüket. Holott nyilvánvalóan nem azok, s mégis úgy működik ez a film, mint a legpompásabb svájci óra.

Dermesztő rádöbbeni, hogy szinte a szomszédunkban hogyan élnek emberek. Felfoghatatlan, hogy a hagyomány tisztelete milyen visszatartó erő lehet a fiatalokban. Elgondolkodtató, hogy micsoda elszigeteltségben képesek élni az Európába érkező népcsoportok. És, ha ehhez még a film kapcsán abba is belegondolunk, hogy a szintén nem túl távoli Törökország kisázsiai hegyei között milyen körülmények közül élnek azoknak a rokonai, akik nyaranta vendégmunkásként átszáguldoznak rajtunk is, akkor talán más megvilágításba kerülnek saját körülményeink.

A második feleséget nézve, és tulajdonképpen minden percét élvezve, egyetlen dolog miatt marad nagyon keserű a szőlő. Igen, nem szabad a film végén felvetnünk, hogy ha a sógorok így tudnak egy társadalmi kérdésről játékfilmet készíteni, akkor a mi világhírű filmiparunk miért nem. Mi hiányzik ahhoz, hogy arról a számtalan ügyről, meg problémáról, ami bennünket is feszít, úgy készüljön magyar játékfilm, hogy mondjuk egy osztrák kisváros, egyébként nem művészfilmeket faló, átlagnézője is azt mondja utána: megérte az árát, kiváló szombat esti szórakozás volt?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Fussanak el véle

Egy családos férfi bús panaszai, és ráébredése arra, hogy tulajdonképpen úgy a legjobb, ahogy van. Nagyjából így foglalható összes a Shrek negyedik, és remélhetőleg utolsó részének tartalma. Hogy közben lehet-e nevetni? Nem. De azért a mozi élménye miatt vigyék el rá a csemetéket!

A folyók és Szolnok

Szolnok és története minden szálával a Tiszához kötődik. Mégis úgy érzem, erről a kapcsolatról esik a legkevesebb szó. Némi kárpótlás a Damjanich Múzeum "Folyosó Galériáján" július végéig látható kiállítás. Hidakkal, gátakkal, hajókkal, malmokkal, emberekkel, Szolnokkal.

Gúzsba kötve színházat csinálni

Lehet aktuális egy több száz éves népballada? Lehet gyufaskatulyányi helyen nagyszínpadi produkciót előadni? Lehet két felvonás alatt több mellékszereplőnek karakterépítési lehetőséget adni? A szolnoki Kőműves Kelemen láttán azt mondom: igen. Mi vagyunk ott a szűk színpadon.

Nők nem csak nőkről, nem csak nőknek

Senkit ne riasszon el a cím! A Mikve, a zsidó rituális fürdő, itt csupán a helyszíne egy jól megírt darabnak. Ami tulajdonképpen bárhol játszódhatna, ahol nők találkoznak és megnyílnak egymásnak. Sokkal riasztóbb mindaz, amiről beszélnek. Talán mert hétköznapi drámák kerülnek terítékre.