Bő fél évszázaddal ezelőtt lehetett utoljára úgy látni a szolnoki Kossuth út 16. számú telken álló, egykori Népbankot, ahogy Danka István – szerintem 1972-ben – megörökítette. A fotó készítése idején még éppen a szolnoki helyőrségi művelődési otthon működött benne, hogy aztán Sztár legyen belőle.
Az akkor még kisebb méretű Kossuth térről, az 1973-ban lebontott Szekeres-ház elől készítette ezt a felvételt, tudomásom szerint Danka István, a megyei tervezővállalat fotósa. Csak feltételezem, hogy a feladat az akkori Magyar Néphadsereg szolnoki helyőrségi művelődési otthonának (HEMO) a megörökítése volt abból a célból, hogy elindulhasson az 1907-ben emelt, eredetileg banképület átalakításának a tervezése. Merthogy a hetvenes évek elején már nyilvánvaló volt, hogy a 4-es út szolnoki átkelési szakaszának beruházása miatt 1973-ban fel kell robbantani az akkori Beloiannisz és Csarnok utca sarkán – a Sütő utcával nagyjából szemben – álló Madas-házat, így hely kell a földszintjén lévő ruházati boltoknak. Miként akkoriban már az is köztudott volt, hogy a Magyar Néphadsereg a Táncsics utcában, a hatvanas évek végén elkészült tízemeletes honvédségi lakások „tövében” építheti meg új művelődési intézményét. A Sztár 1974 tavaszára, az új HEMO pedig 1975-re lett kész.
Persze, ha csak az ebben a formában ma már nem létező épületeket néznénk, akkor azt is mondhatnánk, hogy ez a felvétel 1963 és 1974 között bármikor készülhetett. A fotó bal szélére ugyanis már belóg a Magyar utcát lezáró, a Kossuth utca 14. illetve a Kossuth tér 7. és 8. számú telkekre épített, hetvenlakásos társasház, földszintjén a lottózóval, amit 1963-ban adtak át. A néhai Népbank épületét pedig majd 1974-ben burkolják be azzal az „alumínium” műhomlokzattal, ami messze túlélte a Sztárnak nevezett áruházat. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük a felvételt, akkor észrevehetjük rajta az egyetlen autót, ami egy 1200-as Zsiguli, márpedig ezeket 1971-től forgalmazták Magyarországon, azaz a fotós csak ezt követően dolgozhatott.
A helytörténeti értékkel bíró felvétel természetesen más apró, érdekes részleteket is megőrzött. Az éppen HEMO-ként funkcionáló épület legtetején például még ott van az a földgömb, amin eredetileg egy Hermész-szobor – az utazók és a kereskedők görög istene – állt, és minden bizonnyal az 1944 őszi ostrom idején pusztult el. Nekem úgy tűnik, hogy az épület két bejárata körül még látható valamennyi azokból a – talán – domborművekből, amelyek 1907-ben kerültek a helyükre, de közeli, éles felvétel sajnos nem maradt fenn róluk, így tartalmuk sem ismert. Azt kell mondani, hogy ma már legalább ilyen különlegesség és eltűnt „utcabútor” az az újságosbódé, ami az épület előtt, a járdán látható. Jellegzetes formájával, kicsit túlnyúló tetejével, apró kiszolgáló ablakával, és a körbe rakott újságjaival nemcsak Szolnokon tartoztak hozzá az ilyenek az utcaképhez. Szerintem legalább akkor veszteség, hogy ezekből nem őriztünk meg legalább egyet, mint az eltűnt Hermész-szobor, vagy éppen a Népbank épületének beborított utcai homlokzata.
A fotó jobb felén a Kossuth utca 18., 20. és egy picit még a 22. szám alatt lévő épületek is láthatóak, amelyek a korabeli szolnoki bevásárlóutcára nyíló üzlethelyiségeket is magukban foglaltak. Ezeket az épületeket majd a nyolcvanas évek elején bontják le, hogy helyet csináljanak a jelenleg itt álló Árkádnak, amely tulajdonképpen a Szapáry/Ságvári út 2. szám alatt álló Nerfeld-palota – Centrum sarok – helyére került. És aminek bontását, majd a helyén két éven keresztül zajló építkezést Danka István ugyancsak megörökítette.
