Ez a felvétel 1977-ben készülhetett Szolnok új belvárosáról, mégpedig a Kolozsvári út 4. vagy 6. szám, második vagy harmadik emeleti valamelyik lakásának ablakából, ami igazi értékét adja ennek a számomra ismeretlen eredetű képnek. Ebből a szögből ugyanis ritkán készülhetett kép.
Sajnos nem tudom, hogy a mellékelt fotót ki és miért készíthette, és azt sem, miként került a gyűjteményembe. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy ez a ritka helyről készült felvétel várostörténeti jelentőséggel bír, hiszen olyan szögből mutatja a még épülő új szolnoki belvárost – a projekt lényegében 1965-től 1981-ig tartott, akkor félbeszakadt -, ahonnan nagyon ritkán fotózták. Így ezúton is megkövetem a felvétel számomra ismeretlen készítőjét és tulajdonosát, hogy előzetes engedélye nélkül közlöm a képét, de talán feloldoz, ha néhány dolgot leírok a felvételről.
A fotó jobb alsó sarkába a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának 1955-ben átadott alápincézett, emeletes tömbje lóg be, ahol bő fél évszázadon keresztül működött a város egyik fontos szerkesztősége. A kép készítésekor a rádió kertje még gondozott, miként abban is biztosak lehetünk, hogy az épületben a helyén vannak az emeleti stúdiók, és a pincében lévő tartalék berendezések. A nagyjából a fotó készítése előtt egy évtizeddel átadott Kolozsvári úti szalagházból azért nem lehetne ma már elkészíteni egy ilyen felvételt, mert a rádió gazos kertjén túl már az új buszpályaudvart is magában foglaló Pelikán bevásárlóközpont takarja el a kilátást.
Ám ezen a képen még Szolnok első, akkor korszerűnek mondható buszpályaudvara látható, jellegzetes tetejével. A létesítményt eredetileg Szolnok 900 éves jubileumára kellett volna átadni, de végül csak 1976-ra készült el, majd szolgálta a várost bő három évtizeden keresztül. Építését annak idején a megye és a Szolnok környéki települések is finanaszírozták, elvileg jubileumi ajándékként, valójában azért, mert miattuk is épült. A buszpályaudvar egyébként nemcsak a képen látható utasforgalmi épületből állt, hanem egy köralakú szolgálati tömbből is, ami a rádió másik oldalán állt. A buszpályaudvart a hetvenes évek közepén azért volt fontos megépíteni, mert a távolsági járatok korábban a Szabadság téren, a Tisza-híd belvárosi felhajtójánál várakoztak és forogtak, akadályozva az időközben korszerűsített 4-es főút egyre növekvő forgalmát.
A felvétel datálásában a buszpályaudvar másik oldalán látható építkezés segíthet a legtöbbet, hiszen az a láthatóan még félig kész tömb a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, amit ma már az olajos irodaház is eltakarna előlünk ebből az irányból. Az MMIK-t 1979. június 2-án adták át, tehát elsőre azt mondanám, hogy ilyen szerkezetkész állapotban 1978-ban lehetett. Csakhogy a ma az Agóra részét képező „üvegpalota” – szerintem Szolnok legjobb modern épülete, amit azóta csak „szétbarmoltak” – nagyon lassan készült, elsősorban a hiányzó források miatt. Azaz simán előfordulhat, hogy ez az 1977-es állapotokat mutatja, amit a Skála áruház hiányával is alá tudnék támasztani. Merthogy a szolnoki Skálát 1976-1979 között építették, és ha ez a kép 1978-as lenne, akkor a város jó ideig legnagyobb áruházából valaminek már látszódnia kellene a Pelikán szálló tömbje előtt, a buszpálya és az Ady túloldalán.
Érdemes egy picit jobban, mai szemmel megvizsgálni a vízügyi székházat is. Azon ne akadjunk fenn, hogy a tetején már/még ott a világító vöröscsillag – mind a két oldalon volt ilyen -, hisz mégiscsak a város büszkesége volt ez a 22 emeletesre tervezett, de végül csak 17 emeletesre épített irodaház, aminek alapjaiban valahol ott az új városközpont alapköve. Számomra sokkal érdekesebb, hogy az épület még az eredeti állapotában látható a képen: a két oldalsó szárny legalsó része még beépítetlen. Így az is látszik, hogy Szolnok új belvárosának utolsó beruházásaként a Centrum és az MMIK közé épített, egykori Ezermester bolt még nincs a helyén. Arra persze kíváncsi lennék, hogy mi lehetett a baj a toronyház fűtésével vagy szellőzésével, hiszen a megörökített, kicsit borongós, ködös délelőttön nagyon sok ablak nyitva van.
Szerintem profi fotós készíthette ezt a képet, hiszen nemcsak a vízszintes és függőleges tájolása van rendben a felvételnek, de a távolsággal csökkenő élesség is. Ez utóbbi olyan, hogy a Pelikán és az épülő MMIK között a Tisza partján álló tárház körvonalait is ki lehet venni. De említhetném a vízügyi székház másik oldalán, a Kossuth téren lévő Casco-reklámot is, ami ugyancsak kivehető ezen a lassan fél évszázados, Szolnok változása miatt megismételhetetlen, dokumentum értékű fotón. Aminek nemcsak az elkészítése miatt emelhetünk kalapot, de a túlélése miatt is. Köszönet annak, akik valahol megőrizte, digitalizálta, valahol közzé és közkinccsé tette.
