Néhány héttel ezelőtt a frász tört, amikor körbeállványozták a Mártírok útja 4. szám alatti régi, szerintem nagyjából száz éves, kívülről sárga és piros klinkertéglás földszintes házat. A szívem ökölbe szorult attól tartva, hogy a kevés világháború előttről megmaradt szolnoki polgárházaink közül újabb esik a hungarocell szigetelés áldozatává. Aztán a letakart állványok mögé nézegetve láthatóvá vált, hogy nem ment el a tulajdonosok esze. Sőt, olyasmire vállalkoztak, amire ma még Szolnokon alig van példa. Letisztították a téglákat és az eresz alatt újrafestették a vakolatot. Bár az ablakok már nem eredetiek az épületen, ám a mostani beavatkozásnak köszönhetően az egyik legszebb homlokzatú polgárházról beszélhetünk.

Amiről nem ártana példát venni, hiszen van még néhány hasonló burkolatú ház a városban. Amiket semmi esetre sem lenne szabad újravakoltatni, vagy elmebeteg módon hőszigeteltetni, netán „díszkőfalat” húzni eléjük, mint történt az a Szapáry út egyik házrészével.

Természetesen más módon is menthetők a régi házak. Aláírom, hogy nem minden megóvandó, ami régi. Ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy a régi házak hasznosításának egyetlen módja a dózerolás, az üres telkekkel való kufárkodás, meg vállalhatatlan kinézetű társasházak építése.

Bár tudom, megosztó az eredmény, nekem mégis kifejezetten tetszik a Mária utca 40. szám alatti, földszintes ház újjászületése. Aki emlékszik a tavaly ilyenkor még itt látható, az utcafrontra három ablakkal néző, nagyjából 60-80 éves, alapvetően jellegtelen házra, az talán elfogadja, hogy küllemében és minőségében is jelentős a változás. A tetőtér kialakítása, a nyílászárók, a homlokzat átszabása és burkolása, de főleg a szűk kocsi beálló újragondolása első osztályú ízlésre, tehetséges tervezőre, illetve a tulajdonos, a tervező és a kivitelezők „szentháromságának” példaértékű együttműködésére vall. Nem tudom, hogy lakóház vagy valamilyen iroda lett-e a megújult házból, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy egy olyan épületet kapott a város egyik jellegzetes utcája, ami nemcsak ma vállalható, de a jövőben is mutogatható lesz.

Nem mostanában tették rendbe a Mártírok útja 31. szám alatti, széles utcafrontú, ugyancsak százéves ház homlokzatát. Az eredeti főbejárat mellet a kilenc utcai ablak közül is eredeti néhány, sőt talán a stukkók és a szín is valami ilyen lehetett az épület újkorában. A tető renoválása nem tökéletes, de legalább nem pusztul az épület. Mivel a tűzfal csupasz téglái kilátszanak, feltételezhető, hogy annak idején nem futotta a teljes felújításra. Ám a ház környezetét elnézve, még így is dicsérendő az igyekezet. Főleg, hogy egy ma már ugyancsak ritka, egykor Szolnokra is jellemző, tehetős polgárházról van szó.

Amihez sok tekintetben hasonlót találunk a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkán, az üresen álló egykori Student Hotellel szemben. Az U alaprajzú, tornácos ház valamikor a jómódot hirdethette, ma a nem törődöm pusztulást. A néhány évvel ezelőtt rendbe tett homlokzat lassan, de biztosan mállik, miközben a tornácos udvar is elkeserítő képet mutat. Ha jól tudom, bérlakások vannak ebben az egykor szebb napokat látott házban. Ami meg is magyarázza, hogy miért néz így ki.

De hasonló képet mutatnak a Mártírok út 27-29. illetve a kanyarral szemben lévő egykori ipari kolónia házai.

Soha nem voltak ezek gazdag emberek lakóhelyei, de újkorukban, amikor valamelyik környékbeli üzem „lakótelepeként” épültek német mintára, kifejezetten jól nézhettek ki. A szimmetrikus homlokzatok, a magas tetők, a még felfedezhető spaletták a néhai igényességre utalnak. Hogy hány éve pusztulnak, nem tudom megtippelni. Az udvarok állapota alapján azonban itt sincs min csodálkozni. A gazdátlanság, a közössel való nemtörődömség iskolapéldái. Pedig amint a Kisfaludy utca 1. szám alatt található, szerintem az egykori kolónia részét képező ház mutatja, nem feltétlenül kellene ezeknek az épületeknek pusztulnia.

Egyébként, hogy ez nem mehet így sokáig, abban biztos vagyok. Ha ugyanis valóban turistákat akarunk csábítani a RepTár után a városba, akkor nem lehet, hogy ezekkel a házakkal találkozzanak először. Valamilyen szintű tömb-rehabilitációt kell végrehajtani, összekötve akár funkcióváltással is. Mert nem akarok újabb eszement ötletekkel jönni, de például egy városi skanzen kialakítására kiválóan alkalmas lenne maga a hely és a házak is.