2025.10.14. (kedd)

Megrázó napokról

Megrázó napokról

Dátum:

Szentesi Zöldi László új könyvével egyetlen pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a vörösterror szolnoki tombolását történészi pontossággal dolgozta fel. Inkább arra törekszik, hogy a fellelhető tényeket elénk tárja, és felhívja a történészek figyelmét évtizedes tartozásukra.

szentesizl-1_400Először a szerző nevén akadt meg a szemem az Ünnepi Könyvhét egyetlen szolnoki könyvsátrában. Aztán kifejezetten megörültem, hogy egyben szolnoki vonatkozású könyvet is tarthatok a kezemben.

A szerzőre, Szentesi Zöldi Lászlóra először akkor figyeltem fel, amikor évekkel ezelőtt Lévai Balázs Dob meg basszus című tévés sorozatában, hiteles szakíróként beszélt az elmúlt évtizedek rockzenéiről. Aztán meg a betyárokról írt két könyve akadt a kezemben, miközben tudtam róla, hogy gyakorló, napilapos újságíró is egyben.

Azt azonban csak a Vörösterror Szolnokon című könyvét kézbe véve tudtam meg, hogy kötődik is a városhoz. Mint kiderült, az 1919. május 3-4-én, Szolnokon történt eseményeknek a megírására nagyapja, az akkor 14 éves szolnoki fiatalember naplójának megtalálása ösztönözte. No meg az, hogy a város történetének eme nem éppen fényes korszakáról, meglehetősen kevés ismerettel rendelkezhetünk. Részben azért, mert a szocializmus éveiben nem volt ildomos a vörösterror tombolásáról szót ejteni, részben pedig azért, mert az elmúlt két évtizedben sem nagyon volt történész, aki alaposan és hitelesen feldolgozta volna annak a 133 napnak a történetét. Főleg nem a hétköznapi embereket inkább érintő és talán érdeklő, helyi – például szolnoki – eseményeket.

Szentesi Zöldi László könyvében nagyon szimpatikus, hogy a szerző nem akarja az olvasóval elhitetni, hogy az általa írt könyv lenne a történészi médium, amihez a többi szakírónak igazodnia kellene, nem tesz úgy, mintha a megdönthetetlen, vitathatatlan igazságot tárná elénk. Egy jó újságíróhoz méltóan a tényeket, a fellelhető dokumentumokat, a forrásokat és a források kritikáját sorakoztatja fel. Az események megítélését az olvasóra bízza, miközben könyve minden oldalán szinte azért kiált, hogy ezeknek a szörnyű napoknak a történetét végre valaki dolgozza fel alaposan és hitelesen.

Nem mondanám azt, hogy a könyv kellemes olvasmány, azt azonban igen, hogy letehetetlen. Talán azért, mert a Szentesi Zöldi László által összegyűjtött történetek azokon az utcákon játszódnak, ahol nap, mint nap járunk. Az események szereplői, elszenvedői, és valamelyik oldalon álló áldozatai pedig minden bizonnyal olyan szolnokiak, akiknek hétköznapi fotóit ma is családi albumok őrizhetik a városban. Az esztelen gyilkosságok a szolnoki temetőben történtek, az ártatlan áldozatokat a Baross úton fogdosták össze, és Szamuely Tibor a városházáról küldött sokakat a vesztőhelyre. Nincs mit szépíteni, azokban a napokban a józanész, az emberség, a humánum messzire költözött a városból.

Szentesi Zöldi László Vörösterror Szolnokon című könyve május elején jelent meg, és minden bizonnyal sokat idézett kötet lesz, ha valaha végre valaki alaposan fel akarja dolgozni Szolnok újkori történetét.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jó este

Nem a legendás film és nem is a korábbi bemutatók replikája, hanem egy új, valóban ma is értelmezhető előadás a Szigligeti idei első premierje, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amit úgy visz a hátán a főszereplő, Dósa Mátyás, hogy közben mindenki más is a maximumot hozhatja ki a szerepéből.

Félrement az alabárd

Vékes Csaba Hetedik alabárdos című filmje az első, ami a Filmalap inkubátor-programjában megvalósult. Kihagyhatatlan a ziccer: sokáig kellett volna még nevelgetni ezt az első gyereket ahhoz, hogy életképes legyen. Csak a színészek, például Ónodi Gábor miatt érdemes megnézni.

Törlesztések

A Kölcsönlakás az év legjobb magyar mozifilmje. De csak azért, mert idén még nem mutattak be másik magyar játékfilmet. Nincs kétségem afelől, hogy minden premier egyre lentebb taszítja majd Dobó Kata első filmjét a hazai gyártású mozik listáján. Mert csak a színészek mentik a menthetetlent.

Bohócorrot mindenkinek!

A nem elvakult Kálmán Imre és operett rajongók csak akkor fogják élvezni a Szigligeti Színház Cirkuszhercegnőjét, ha elég nyitottak a groteszk, a paródia és a színpadi karikatúra iránt. Így is lesznek félresiklott poénok, de a Lugosi-Mészáros duó miatt várják ki a végét.