Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha a következőkben leírtak általánosságban lennének jellemzőek Szolnokra. A város összes utcáját ugyanis nem bóklásztam végig a járdákon lévő közműfedelek állapotát szemlézve, csupán a Baross és a Szapáry utcákon néztem szét. Ezekről viszont ki kell jelenteni, hogy járdáik a különböző földalatti vezetékek lejáratainál a környékükön siralmas állapotban vannak. Nemcsak rondák, de veszélyesek is. Ráadásul mintha nem lenne gazdájuk sem.
Az egész azzal kezdődött, hogy viszonylag gyakran járok gyalog a Baross úton. És ebben a mondatban nem az idő-, hanem a módhatározó a lényeg. Mert lehet ugyan, hogy gyalog járni nem túl trendi vagy menő, azonban így sok olyan dolgot észrevehet az ember, ami a szolgálati autókból soha sem látszik. Az éleslátást pedig különösen fokozza, ha egy reggel a gyalogló majdnem a bokáját töri, mert sikerül egy megsüllyedt csatornafedélbe lépnie.
A régi mentőállomástól indulva kezdtem alaposabban a lábam elé nézni. És megmondom őszintén, hogy az első döbbenetes felismerés nem is a járdán, hanem a járdák és az épületek találkozásainál ért. Amiről később kiderült számomra, hogy nem Baross utcai specialitás.
Észrevették már, hogy a belvárosban minden második ház esőcsatornája simán az utcára van vezetve? Azaz a több tíz, olykor száz négyzetméternyi tetőn összegyűjtött csapadék a leaszfaltozott járdákra ömlik. És ott mi lesz vele? Főleg, hogy a belváros utcáiban már nincsenek amolyan falusi vízelvezető árkok, és a járdák sem feltétlenül a csatornafedelek irányába lejtenek. Hát megáll ott, ahol gyalogolni szeretnénk. Ami tavasztól őszig csak roppant kellemetlen, télen, amikor napközben olvad, estétől hajnalig pedig fagy is, kifejezetten balesetveszélyes. Ne gondolják, hogy csak a régi, évtizedek óta fel nem újított házak tövében lehet ilyesmivel találkozni!
Persze a házak tulajdonosai nyugodtan mondhatják, hogy például a Baross és a Szapáry utcai járdákat elnézve, az a kis esővíz már igazán nem számít. Az a kupleráj ugyanis, amit az elmúlt évtizedekben a különböző közműszolgáltatók hagytak maguk után a járdákon, mindenen túltesz.
A magam részéről el nem tudom képzelni, hogy mi lehet a lábunk alatt. A fedőket silabizálva, biztos, hogy van csatorna, gázvezeték, vízvezeték, talán villanyvezeték és telefonvezeték is. Esetleg külön helye van a közlekedési lámpák kábeleinek és a számtalan tévészolgáltatóknak is. Arról nem is beszélve, hogy néhol olyan, mintha egy-egy ingatlan vízóraaknája is közterületen, a járda alatt lenne. Ha a különböző szolgáltatók fedeleit számba veszem, akkor azt kell feltételeznem, hogy mint egy vakondokok által megszállt kert, olyan lehet alulról a város. Valószínűleg azért, mert senki nem szeret közösködni, azaz minden cégnek saját lyuk kell. A város meg lehet, hogy egy évszázada tűri, a közterületei alatti kuplerájt.
Aminek leglátványosabb megnyilvánulásai a különböző közműszolgáltatók által alkalmazott „csatornafedők”. Van, amelyiket lehetett egykor aszfaltozni, a többség azonban egyedi méretű fémszerkezet. És ezeknél nemcsak az a baj, hogy egymástól olykor pár centire vannak, hanem hogy láthatóan évtizedek óta nem törődött velük senki. Megsüllyedtek, behorpadtak, beszakadtak. Kit érdekel? Úgy tűnik, a szolgáltatókat nem.
Az meg aztán végképp senkit sem zavar, hogy a különböző közmű fedelek környéke a legtöbb esetben szintén megsüllyedt vagy beszakadt, azaz ordenáré folytonossági hiányt hoztak létre a járdákon. Ami leginkább azért nem tűnik fel, mert a járdák többsége a számtalan felbontási nyom miatt is úgy néz ki, mintha valami modern Street art kompozíció vagy egy aszfalt patchwork lenne. Tudom, én vagyok a bunkó, de fel nem foghatom, ha ennyi közműcsatorna fut a föld alatt, akkor miért kell állandóan feltúrni a járdát?
Azt a járdát, aminek bajait Szolnokon az egykori KRESZ táblák és utcabútorok is tetézik. Tessék majd megfigyelni, milyen elegánsan vannak a járda síkjában elvágva és eldolgozva az egykori táblaoszlopok csonkjai! Vagy milyen látványosak a megszűnt kukák nyomai. Az ÉPFA, a nagyposta vagy a Baross és a Szapáry kereszteződésében elképesztő mintapéldányokra lehet bukkanni.
Én megértem, hogy egy város összes járdáját nem lehet azonnal felújítani. Még azt is elfogadom, hogy a Baross utcára azóta nem költöttek, hogy még Beloiannisz volt a neve. De attól tényleg felmegy az agyvizem, hogy a közterületeken ilyen szemétdombot csinálhatnak a közműszolgáltatók. Akik egyrészt remek osztalékot fizetnek a tulajdonosaiknak – tehát van pénz ebben a bizniszben -, másrészt mindig el tudják magyarázni, hogy az ő felelősségük az ingatlanunk határáig tart.
És addig a pontig, a köz területein meg azt csinálnak, amit akarnak. Nyugodtan fúrhattak újabb és újabb lyukakat. Azokat lefedhették a környezetükhöz egy csöppet sem illő fedelekkel. Majd úgy megfeledkezhettek róluk, ahogy kell. Mert ugye a közterület rendben tartása meg már tényleg nem lehet az ő dolguk. Persze, ha megtehetik, hogy így álljanak hozzá…
