2025.08.27. (szerda)

Mindenki meghülyült?

Mindenki meghülyült?

Dátum:

Bán idegesen dobolt a Tünde belső termének egyik asztalán. Az ablakokon a Szapáry útra látott, de nem vette észre a taxit, amiből a lánya és Edit szálltak ki. Ahogy a százados öreg piros autója se tűnt fel neki, ami a taxi után parkolt le az egykori Vörös Csillag mozival szemben. Egy perc múlva sokan lettek a Tündében.

Bán idegesen dobolt a Tünde belső termének egyik asztalán. Az ablakokon a Szapáry útra látott, de nem vette észre a taxit, amiből a lánya és Edit szálltak ki. Ahogy a százados öreg piros autója se tűnt fel neki, ami a taxi után parkolt le az egykori Vörös Csillag mozival szemben. Egy perc múlva sokan lettek a Tündében.

– Hogy kerül a neved Csaba noteszába? – Vágta apja elé a lány az áhított jegyzetfüzetet. – Mi közöd a Madas-ház kincséhez? És egyáltalán, mit keresel újra Szolnokon?

Bán döbbenten nézett előbb a noteszba, majd a lányára, aztán a mellette álló Editre, végül a két nő mögött ugyanebben a pillanatban megálló századosra.

– Ezekre a kérdésekre akár én is válaszolhatok – jelentette ki nyomatékosan a rendőr. – Ahogy a furcsa balesetekre is van egy teóriám. Pontosabban egy tanúm, aki akár énekelni is hajlandó. Vagy nem, ha cserében megtudhatom, hogy hol a kincs jelenleg?

– Bán Béla! Te akartál eltetetni láb alól? – Csattant fel Edit.

– A kincs nálam van – szólalt meg ugyanebben a pillanatban a törött karú pincérlány, aki a felfüggesztett közlekedési rendőrhöz hasonlóan szedett-vedett öltözékben rontott be a Tündébe.

– Már csak Gulyás nővére hiányzik – jegyezte meg lemondóan Bán.

– Ami késik, nem múlik – állt fel a cukrászda galériájának félreeső bokszából a hiányolt hölgy, kezében egy félig üres konyakos pohárral. – És, ha már ilyen szépen összejöttünk, és itt van mindenki, aki keresztbe húzta a számításaimat, akkor először is azt mondanám, mindenki menjen a fenébe. De úri nő vagyok – indult meg lefelé a lépcsőn -, tehát hajlandó vagyok alkut kötni. Mindenki szépen ide adja, ami engem illet, aztán elfelejtjük, hogy megpróbáltátok ellopni drága öcsém vagyonát. Világos?

A százados hasa rázkódni kezdett a röhögéstől, amivel sikerült minden tekintetet magára irányítania. A következő pillanatban azonban elsápadt, amitől halálos csend lett, és a teremben állók kővé dermedve nézték ismét Gulyás nővérét.

– Magának elment az esze – nyögte Bán lánya.

– Ennyire hülye nem lehetsz – csuklott el a pincérlány hangja. – Két rendőr jelenlétében akarsz lepuffantani.

– Zituka, ha most kinyírsz, senkitől nem kapsz semmit – habogott idegesen a fiatal közlekedési.

– Itt mindenki meghülyült – állt fel Bán, és a legnagyobb nyugalommal sétált oda a pisztollyal hadonászó Zitához. – Nem tudom, hogyan került hozzád ez a játék – és egyszerűen kivette a nő kezéből a fegyvert.

– Apa, te nem vagy komplett – sikított fel a lánya, és amikor már a férfi kezében volt a pisztoly, megkönnyebbülten borult a nyakába.

– Ez csak egy játék, ami Zolikánál volt eredetileg – jelentette ki könnyedén Bán, de miközben azt próbálta bizonyítani, hogy valóban nem igazi a fegyver, a markolatból kihúzta a tárat, amiben hat valódi lőszer csillant meg.

– Úgy látom, semmit nem szeretnének fogyasztani – szólt közbe határozottan a Tünde pincére. – És még azelőtt távozni akarnak, hogy rendőrt hívunk. Nem tudom, mi folyik itt, ki kit szeretne lelőni, igazi vagy hamis az a valami, amivel itt hadonásznak, és kitől mit loptak el, de nyomatékosan megkérem Önöket, ne bennünket juttassanak az újságok címoldalára. Például a Szigony sokkal rosszabbul megy. Menjenek oda! Nekik már úgyis mindegy – és ezzel félreállt az ajtóból, a kezével pedig egyértelműen jelezte a kijárat irányát.

– Egy pillanat – szólalt meg a százados, aki Bán mellé lépett és magához is bilincselte a meglepett férfit. – Lacikám, tiéd Gulyás nővére. Ha megkérhetném a társaságot, maradjunk együtt, és a Szigonyban folytassuk ezt a felemelő diskurzust.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Híd az ablakból

- Nem emlékszem, mikor jártam utoljára a Tisza túlpartján. Talán gyerekkoromban. - Tűnődött Elvira néni a Szabadság téri lakása ablakán kinézve, miután lelkesen magyaráztam, milyen jót strandoltunk előző nap a Tiszaligetben. Matematikai képességeim csiszolására járattak hozzá a szüleim. Nem tudom, hány éves lehetett akkor, de biztosan túl volt már a nyolcvanon. - A hidak rossz emléket hagytak bennem.

Lórum karácsonykor

A karácsony tulajdonképpen azzal kezdődött, amikor a szociális otthon parkjában álló hatalmas fenyőfa színes lámpáit nagyapám felkapcsolta. Ez a hetvenes évek végén nemhogy megszokott, de inkább elképesztően ritka látvány volt. Főleg egy Szolnok melletti faluban. Ahol a különleges fa közelében lévő szolgálati lakásban volt a legszebb a karácsony.

Egy őszinte hang

A szüleim arra tanítottak, hogy hazudni nem szabad. A gyerekeimet arra nevelem, hogy mindig igazat mondjanak. Ma még csak egy órája dolgozok, de egyetlen igaz mondat nem hagyta el a számat. Ami nem lenne baj, ha csak magamban beszélnék. Vagy talán elnézhető, ha csak az irodában felbukkanó kollégákkal kellene szót váltanom. Ám nekem egy mikrofon van a szám előtt.

Hadüzenet vagy tárgyalás

- Magának tegnap meg kellett volna halnia - vágta köszönés helyett a százados arcába Zita, majd lehuppant mellé a Tünde egyik asztalához. - Mi a frásznak kellett ránk rontania? Egyedül maga a felelős a vezérigazgató úr állapotáért, amit nem is fogom titokban tartani.

- Ne legyen csacsi! Se neki, se magának nem tenne jót, ha kiderülne, hogy nem a feleségével, nem az otthonában, viszont ruha nélkül, félreérthetetlen helyzetben lett rosszul - válaszolta nyugodt hangon a rendőr.