– Ebben az évadban még nem láthattuk a szolnoki színpadon, más városokkal összefüggésben viszont sokat lehetett olvasni Önről. Miket csinált az elmúlt időszakban?

– Legutóbb Győrben rendeztem a 4. Kortársjátékok drámaíró versenyén, ahol három írónak az volt a feladata, hogy aznapi hírből írjanak színdarabot, amit nekünk, az ottani társulattal kellett aznap estére színpadra állítanunk. Nagyon örültem a meghívásnak, hiszen abban a színházban kezdtem a pályámat. Meg annak is, hogy a zsűri az én rendezésemet ítélte a legjobbnak. Nemrég dolgoztam Egerben is, ahol Cserháti Zsuzsa életére és dalaira építve állítottunk össze egy zenés darabot, aminek az elődjét, ami Szécsi Pálról szólt, felújítottuk és Pesten mutattuk be. De nem lettem hűtlen Szolnokhoz sem! Lassan hat hete minden időmet az itteni színházban töltöm.

– A dzsungel könyve próbaidőszakának a végéhez közeledve beszélgetünk. Miért éppen erre a darabra esett a választás?

– Már régóta szerepelt azon a listán, amit szerettünk volna Szolnokon bemutatni. Most talán az szólt mellette, hogy olyan zenés darabot kellett találnunk, ami élő zenekar nélkül is színpadra állítható, hiszen a színház felújítása miatt valószínűleg hamarosan költözünk az Aba Novák Agórába, ahol nincs zenekari árok. Mivel Dés László, Geszti Péter és Békés Pál darabját eleve ilyen feltételekkel lehetett megszerezni, Balázs Péter igazgató úr úgy döntött, hogy ebben az évadban A dzsungel könyve legyen a musicalünk, aminek a rendezésére engem kért fel.

– Megszokhattuk, hogy az Ön rendezésében a korábbiaktól eltérő, különleges értelmezést kapnak a zenés darabok is. Megtehető ez A dzsungel könyvével is?

– Abszolúte. Sokan azt gondolják, hogy ez egy gyerekdarab, ami az állatokról szól, vagy legfeljebb az állatok bőrébe bújtatott távoli vidéken élő emberekről. A dzsungel könyve egy elképesztően aktuális történet, hiszen ott van benne például az elszakadás kérdése, a menni vagy maradni problémája, illetve az is, hogy bár befogad egy új környezet, de attól még nem biztos, hogy ott valóban otthon is lehetsz. Az utolsó dalban szereplő elhajított kő szerintem egy nagyon fontos és szép motívum. És igen, a szolnoki előadásnak emiatt egy kicsit más értelmet kap majd a befejezése, mint ahogy az elmúlt húsz évben az ország több helyén látható volt.

– Mennyire nyúlhattak bele a darabba?

– Alapvetően nem változtattunk rajta, de természetesen vannak hangsúlyeltolódások, vagy például néhány dalon rövidítettünk, itt-ott felerősítettünk karaktereket. Csil, a keselyű kifejezetten komoly partnereket kap a szolnoki előadásban. Számomra az is egyértelmű volt, hogy ez a darab nem állatokról szól, ezért mindenkinél csak jelzésszerűen jelenik meg az állat karakter.

– Kívülről azt gondolná az ember, hogy ez egy könnyed, zenés darab, mégis elég hosszúra nyúlik a próbafolyamat. Miért?

– Ez tévedés. Ez egy hatalmas, nagyon komoly anyag. Arról nem is beszélve, hogy közel negyven szereplőt, köztük tíz gyereket kell a színpadon mozgatni. Egy ilyen darabhoz nagyon kell a hat hét próbaidőszak. Sőt, azt kell, mondjam, ha nem dolgoztak volna a kollégáim ennyire keményen és alázatosan, most nem tartanánk itt. A főpróbahét előtt szinte készen vagyunk. Rendkívül jó volt dolgozni a társulattal. Azt hiszem, mindenki megtalálta a karakterét a saját szerepében. Nagyon bizakodó vagyok a végeredményt illetően.

– Hogyan választotta ki a gyerekszereplőket? Milyen volt velük dolgozni?

– Hatvannyolc jelentkezőt néztünk meg, és közülük választottunk ki tíz gyerekszereplőt, akikből ketten ugye a kis Mauglit játsszák felváltva, ketten kvázi már a felnőttek között lesznek hol majmok, hol farkasok, hol emberek, a többiek pedig szerepük szerint is kölykök maradnak. Mivel látták, hogy a felnőtt színészeknek hogyan kell dolgozniuk, ha kellett velük is határozott és kemény voltam, elfogadták a módszereimet. Ritkán kellett átmennem tanár nénisbe.

– November 30-án jön a premier. De mikor láthatjuk Önt a szolnoki színház színpadán?

– A következő két nagyszínpadi produkcióban már színészként veszek részt. Először jön ugye Robert Thomas Nyolc nő című krimije, majd az Arzén és Levendula című bűnügyi bohózat. Ezek már tavaszi feladatok, ami az én naptáramban elég sűrű lesz, hiszen a Győri Nemzeti Színház felkért a Bob herceg című operettet színpadra állítására.

(A dzsungel könyve olvasópróbáján készült fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)