Éppen fél évszázada díszíti a MÁV Kórház rendelőintézeti szárnyának utca felé néző homlokzatát Laluja András Gyógyítás (?) című krómacél szobra. Hogy miért három évvel a kórház megnyitása után, és miért pont oda került ez a műalkotás, rejtély. De olyan, mintha a kórház logója lenne.
Talán kevesen tudják, hogy az 1967-ben átadott szolnoki MÁV Kórház területén több képzőművészeti alkotás is található. Amire rá is vághatnánk, hogy nincs ebben semmi különös, hiszen a szocializmus éveiben nem nagyon volt olyan nagyberuházás, amihez ne kapcsolódott volna legalább egy szobor vagy dombormű felállítása. Igen ám, de az egykori Pityó helyére épített vasutas egészségügyi intézmény három kültéri alkotása közül egy sincs, amelyik egyidős lenne magával az épülettel. A legöregebb talán Asszonyi Tamás Pelikános díszkútja az egykori Zagyva-mederből kialakított kis tó Verseghy út felőli oldalán, amit 1968-ban állíthattak fel. A legfiatalabb pedig a tó túlpartján, szinte a kórházi szárnyhoz simuló Nyugalom című fekvő nőalak, amit a talapzaton lévő véset szerint 1972-ben készített el Kirschmayer Károly.
A legjobban talán Laluja András Gyógyítás című domborműve látható, amit a rendelkezésre álló információk szerint 1970-ben helyeztek el az épületegyüttes rendelőintézeti szárnyának a bejárata „fölött”. A „leleplezés” dátuma leginkább azért bizonytalan, mert a műalkotás jellegéből és helyzetéből következően ezt nem lehetett hagyományosan felavatni. Azt biztos, hogy a MÁV kórházról az átadása után készült képeslapokon még sehol se látszik ez a krómacél mű, miként az is, hogy Laluja András (1934-1999) életrajzában – ugyan cím nélkül – 1970-es dátummal szerepel az egyetlen szolnoki köztéri szobra.
Laluja András egyébként Esztergomban született, de nézsaiként tartották számon, ahová 1949-ben költözött a családja. Már viszonylag idősebben, 23 évesen került be a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós, Illés Gyula és Dózsa Farkas András tanítványaként 1963-ban szerzett diplomát. Az alkotás mellett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában is tanított, és szinte a rendszerváltásig a lemezszobrok jellemezték kültéri alkotásait. Az elsőt 1964-ben Bábolnán avatták fel, és talán nem meglepő, hogy egy kakast ábrázol. Került Salgótarjánba figurális lemezdomborműve, Mohácsra egy hasonló technikával készült Busójárás szobra, de talán a leghíresebb a Bánkon álló Bánki menyecskéje (1984-ből). Szolnoki alkotásának megszületése összefüggésbe hozható főiskolai mesterének, Dózsa Farkas Andrásnak a nem sokkal korábbi megbízatásával, hiszen a Táncsics út sarkán lévő „Tudomány és művészet” neki köszönhető.
Őszintén megmondom, évtizedek óta nézegettem a MÁV kórházban lévő domborművet, ami elsőre picit kicsinek tűnik a falfelülethez képest, szerintem kevésbé érvényesül. Azt is be kell vallanom, sokáig nem nagyon tudtam rájönni, mit is ábrázol. Valószínűleg a helye miatt egy stilizált vonatnak gondoltam, főleg az alsó része miatt, ami a MÁV szárnyas kerék emblémájára emlékeztet. Nevessenek ki, de a felső részébe valamiféle villát is képes voltam belelátni, de ez aztán végkép nem illett a helyhez. Végül valaki mondott egy ésszerűbb megoldást. Ez tulajdonképpen egy hatalmas nyitott tenyér – valóban megvan az öt ujj -, ami tényleg egy stilizált szárnyas kereket tart a kezében, azaz az egész így szimbolizálja a vasutasok óvását, gyógyítását. Hogy valóban Gyógyítás lenne a dombormű címe, abban nem vagyok biztos, de cáfolni sem tudom.
Mindenesetre Szolnok egyik különleges köztéri alkotása a MÁV kórház falán, éppen fél évszázada krómacél lemezdombormű.
