Szolnokon még az új építésű házak esőcsatornái is általában az utcákon érnek véget, hát még a régebbieké. Az esővíz így a járdákra, utakra csordogál, emiatt pedig telente nemcsak jégpáncélok lesznek, hanem a résekbe folyó és megfagyó víz ereje miatt tavaszra, nyárra romok is. Seggre esni is kellemetlen. Rossz utakon járni vagy folyamatosan felújítani meg pénzkidobás. De legalább szemmel látható, hol folyik el feleslegesen nagyon sok pénzünk.

Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.

Hibás sztereotípia, hogy csak drága Mercedesek, Audik és BMW-k tulajdonosai tesznek nagyívben a KRESZ-re és a közlekedési morálra. Téves következtetést vonhatunk le az ország legnagyobb egyeteme előtt, a járdán parkoló Lamborghiniről megjelent cikkek kapcsán is. Szolnokon egy Suzuki Ignis-szel lehet bizonyítani, hogy nem az autómárka, de még csak nem is sztárság okozza a prosztó parkolás nevű betegséget. Elérhet ez bárkit. Legyünk toleránsak!

Úgy tűnik, a szolnokiak egyebet nem tehetnek, mint megértően figyelik a Tisza szálló immár másfél évtizedes pusztulását, ami maga alá temetett egy fürdőt, egy legendás fagyizót, egy éttermet és rendezvényhelyszínt is. Megértőnek kell lennünk a magántulajdonnal, a tulajdonos érdekeivel szemben. Mindig csak nekünk. És immár azt is el kell fogadnunk, hogy szegénynek seprűre se futja. Meg kell értenünk, hogy az omladozó épület környéke csak szemetes, koszos és gondozatlan lehet. Szolnok legszebb része.