Szerintem a háború után Szolnokon élők közül is kevesen tudták, hogy hol lehet a helyi Felszabadulás tér. Aminek emlékét leginkább néhány képeslap őrzi a negyvenes-ötvenes évek fordulójáról. Amikor nem minden pletykát bírt el a papír, mármint a képes levelezőlap írható oldala.
Cseh Géza sokszor citált, Szolnoki utcanevek című könyvében csak a Felszabadulás-parkról tesz említést, ami a Verseghy gimnáziummal szemben található, mai Tisza-park volt 1945 és 1966 között. Felszabadulás térről azonban csak a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kiadott képeslapokon lehet olvasni. Ezek alapján úgy tűnik, hogy akkoriban így nevezték a Megyeháza mögötti területet, azaz a jelenlegi Rózsaparkot, de talán a Verseghy-park egy részét is. Elnevezését minden bizonnyal annak az emlékműnek köszönhette, amely többek között a Szolnokra érkező szovjet katonákat, állítólag azon a helyen lelkesen fogadó helyi munkásokat ábrázolta. Hogy az 1956-ban elpusztított emlékművön megörökített jelenet hazugság – mert 1944-ben a Vörös Hadsereg bevonuló tagjai leginkább malenkíj robotra hurcolható férfiakra és megerőszakolható nőkre vadásztak – talán a kortársak is tudták.
A tér neve azonban nemcsak emiatt merülhetett gyorsan feledésbe, illetve kerülte el a szolnokiak figyelmét. Maga a tér ugyanis nem sokáig létezett abban a formájában, ahogy ezen az 1948 előtti felvételen látjuk. Ahonnan ugyanis a felvételt készítették, 1948-ban már a Damjanich uszoda volt, ami aztán szép lassan az egész teret elfoglalta. Mivel a Felszabadulás tér utcanév-jegyzékből való törlésére szerintem nem nagyon lehetett gondolni 1989 előtt, nem zárhatjuk ki, hogy mi voltunk a „béketábor” egyetlen városa, ahol csobbanni, napozni és tengózni lehetett egy ilyen nevű közterületen.
Hogy ez a kép a „felszabadulás” után készült, arra leginkább a Szapáry-szobor hiánya utal. Ha ugyanis egy 1944 előtti fotót hasznosítottak volna újra a képeslapok kiadásának monopóliumával rendelékező, állami Művészeti Alkotások Vállalatánál – amire egyébként szolnoki példát is ismerünk -, akkor a néhai miniszterelnököt mintázó alkotásnak látszódnia kellene a Megyeháza előtt. Azt nem hinném, hogy a felvétel középpontjában álló, teraszos tetejű termálkút takarná ki.
Egyébként erős a gyanúm, hogy az ezt a képeslapot 1950-ben postára adó két hölgyet egyáltalán nem érdekelte, mi van a fotón, vagy mi a neve az ábrázolt térnek. A szöveg ugyanis arról tanúskodik, hogy a – feltételezésem szerint – két barátnő a Gólya kocsmában – tehát az Eötvös tér sarkán – ülve írta üzenetét a valamiért Szegeden tartózkodó barátnőjüknek. Aki nagyon hiányzott nekik, főleg azért, mert számtalan olyan „újságuk” volt, amit „a papír nem bír el”. Hú de jó lenne tudni, miről vagy kiről is akarhattak pletykálkodni azok a hölgyek, akik hatvanhat évvel ezelőtt 40 fillért szántak ennek a rövidke üzenetnek a postára adására, aminek köszönhetően ez a fotó is megmaradt az akkor még létező, ám már akkor is feledésbe merülő szolnoki Felszabadulás térről.
