Talán nem engem minősít, hogy lassan két évvel a legutóbbi önkormányzati választás után sem tudok cikket írni a szolnoki képviselők mandátum előtti életéről. Nem a zsebükben akarok turkálni, nem a hiányosságaikat vagy a bukdácsolásaikat akarom összegezni, de úgy gondoltam, nem csak én lennék kíváncsi a boldog/boldogtalan házasságokra, a gyerekek és unokák számára, az iskolai végzettségekre és nyelvismeretekre, szülőhelyre, ifjúságuk színhelyére, a korábbi szakmai tapasztalatokra, érdekes hobbikra, hanem egy összefoglaló cikk apropóján esetleg mások – pátoszosan: a választók – is. Egy évvel ezelőtt, amikor a város elavult honlapjának Önkormányzat/Közgyűlés/Képviselők füle alatt megjelent néhány városatya önéletrajza, reménykedni kezdtem. Előbb naponta, aztán hetente, végül havonta kattintottam a felületre, hogy hátha teljesedik a kép, azaz mind a 18 választott közzéteszi az önéletrajzát.
Ha eddig nem jártak a város honlapjának azon a részén, talán akkor is kitalálták, hogy Szolnokon nem lehet a saját önéletrajzuk alapján átfogó képet alkotni a képviselőkről. És nemcsak azért, mert a 18 megválasztott, immár két éve fizetett szolnoki önkormányzati képviselőből hat még mindig nem tartja ezt fontosnak. (Vagy valamit titkolni szeretne.) De azért sem, mert a jelenleg elérhető, mindenféle sztenderdek szerinti adatlapok csak a helyet foglalják, miközben minimálisan informatívak. Pedig tényleg szívesen összeszámoltam volna, hogy hány képviselő született Szolnokon. Vagy közülük hányan végezték legalább itt a középiskolájukat. Esetleg hány diplomás, nyelvet/nyelveket beszélő van közöttük. Sőt, engem a nagycsaláddal, sok unokával, cuki házikedvencekkel, és pláne a különleges hobbikkal is le lehetne venni a lábamról. Mert mi van, ha akad köztük olyan, aki évente bajuszpödrő versenyre jár? Esetleg a legteljesebb szolnoki buszjegy kollekcióval rendelkezik száz évre visszamenőleg?
De nem tudhatom, mert mindez titok. Sőt, sokukról még egy béna fénykép sincs fent a város honlapján. Mintha attól félnének, hogy Szolnok utcáin felismerjük őket, és esetleg kérdezünk. Miközben más városok – városok? aprófalvak! – honalapjain publikációs jegyzék, civil szervezeti tagság, családtagok tevékenységei, sőt fogadóóra és elérhetőség is olvasható. Persze, megértem, hogy van olyan klub, aminek nem szívesen tagja az ember. Ám az ilyen klubból vagy kilépünk, vagy megváltoztatjuk, hogy érdemes legyen maradni.
Szóval Szolnok 2019-ben megválasztott önkormányzati képviselőiről jelenleg azt tudhatjuk, hogy egy hölgy és tizenhét úr van közöttük. Ketten doktori fokozattal is rendelkeznek, és talán 71 esztendős a legidősebb, és talán 33 éves a legfiatalabb. Ami persze csak részben befolyásolja képviselői tevékenységüket, bár én hiszek abban, hogy az vagy, amit magaddal hozol. De ne ragozzuk! Szolnok Megyei Jogú Város képviselőtestületének a harmada olyan gyáva, hogy a többség által használt önéletrajzi táblázatot se meri kitölteni és közzétenni. Maradék kétharmada pedig megelégszik egy-egy semmitmondó, sivár adatlappal.
És ez engem bosszant. Nemcsak azért, mert akár egy jó cikk is születhetett volna az adatokból.
