Papp Gábor Zsigmond műfajt teremtett jó évtizeddel ezelőtt. Pedig semmi egyebet nem tett, mint a különböző archívumokban fellelhető régi filmekből válogatott, és a neki tetsző részletekből új, egész estés mozikat varázsolt. A Magyar retró, a Budapest retró két-két verziója, illetve Az ügynök élete olyan klasszikusok, amelyek nélkül a Kádár-kor már azok számára sem megismerhető, akik valamennyit éltek benne.
Legújabb válogatása, a Tisza moziban is futó Magyar retró 2. négy témakörben gyűjtötte össze a régi felvételeket: város, falu, iskola és ifjúság. Ami persze nem akadályozta meg a rendezőt, hogy ne egy elképesztően mulatságos, udvari edzőteremben felvett, korabeli macsókat felvonultató jelenettel indítsa a filmet. Ami összességében kevésbé tűnik átgondoltnak, mint a korábbi válogatások. Igaz, ezekkel a régi felvételekkel nem lehet hibázni vagy mellényúlni. Aki csak egy kicsit is nyitott a megelevenedő múlt iránt, vagy csak nosztalgiázni szeretne, az élvezni fogja ezt a másfél órát.
Az első blokk az öt megyei jogú nagyvárossal foglalkozik. Ám, ha hajlandóak vagyunk kicsit továbbgondolni a Máthé Gábor narrátor vagy az eredeti hangok által elmondottakat, akkor egy-két jelenet akár Szolnokról is szólhatna. Mondjuk azok, amelyek az új lakótelepekről, a házgyárakról vagy az iparosodás „szédületes” üteméről szólnak. Miközben rácsodálkozhatunk a negyven-ötven évvel ezelőtti divatra, hajviseletre, autókra, no meg arra a ráérős lassúságra, ami az utcákon is megjelent. A vörös csillagos díszítéseken vagy a debreceni Virágkarneválon felvonuló virág Aurórán és Lenin kompozíción meg csak mosolyoghatunk. Hát igen, ilyen volt akkor a világ.
Számomra a film második, a magyar faluról szóló blokkja a leghiányosabb. Lehet, hogy csak azért, mert ebben a témában jóval kevesebb kisfilm készült egykor. Megvan a téeszesítés, a falu gépesítése, a hagyományos és a modern szórakozási lehetőségek találkozása, de valahogy nem áll össze ez az egész. Filmrészletek egymás után egy borzasztó érdekes világról. Amibe még a cigánykérdés feszegetése is belefért.
Aki a Kádár-korban volt kisdiák, az a film iskolákról szóló blokkjában meg fogja találni önmagát. A kinőhetetlen padok, a szemléltető eszközöket készítő gyár termékei, a munkás-értelmiségi származású gyerekek megkülönböztetése, a falusi és városi iskolák különbsége a mi múltunk. Mondjuk, arra nem emlékszem, hogy a tanár nénik mindig ennyire belőtt frizurával jöttek volna órát tartani, de a többi stimmel. Még a rossz kisfiú, és az őt szülői értekezleten pellengére állító osztályfőnök is.
Az iskoláról szóló blokknak van egy számomra nagyon kedves, már-már megkönnyezhető jelenete. A budapesti József Attila Gimnázium végzőseinek bolond ballagásáról számol be egy filmhíradó részlet, amiben a szimpatikus fiatalok jövőjén mélázik a beszélő. „Vajon mi lesz Frenreisz Pistiből?” – teszi fel a kérdést. Ma már tudjuk: az elmúlt öt évtized egyik legjobb hazai filmszínésze, közönségfilm rendezője és szinkronhangja, a Balaton szerelmese. Aki 2009 óta már nincs köztünk, de Papp Gábor Zsigmond filmjében, mint 18 éves kisdiák tűnik fel. És A Bujtor István lett belőle.
Egy másik ismerős arccal is találkozhatunk az Ifjúság címet viselő blokkban. Boros Lajos egykori rádióssal, aki a hatvanas-hetvenes évek építő- és KISZ-táborainak elmaradhatatlan programja volt, mint polbeat énekes. Aki persze – ahogy az összevágott részletekből is kiderült – nem tudott minden fiatalt megszólítani, formálni és meggyőzni. Már csak azért sem, mert az akkori fiatalok is szemtelenek, lusták, céltalanok, szüleik ellenében öltözködők voltak, akik eszméletlen vad zenét hallgattak, és már egyáltalán nem a régi módon akartak szórakozni és élni. A történelem ismétli önmagát?
Majd meglátjuk. Már, ha megláthatjuk. Mert egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Papp Gábor Zsigmond 20-30-40 év múlva elkészítheti-e a napjainkat bemutató retró filmjét. Ugyanis ezek a régi mozik azért születhetnek meg, mert anno rengeteg alapanyag készült hozzájuk. Kisfilmek, dokumentumfilmek, filmhíradók – sok-sok olyan alkotás, ami mára szinte teljesen kiveszett. Márpedig a VV6, az Édes élet, netán a mai híradók alapján elég defektes kép születik majd rólunk.
