(NYÁRI ISMÉTLÉS. Ez a cikk 2020. január 23-án jelent meg először.)
Talán néhányan emlékeznek a Szilveszter éjjel című amerikai filmre, amiben New York hatalmas makettje is feltűnik több jelenetben. De talán olyanok is vannak, akiknek volt már szerencséjük valahol találkozni Budapest kicsinyített másával, amit olykor a nyilvánosság elé tárnak. Ezek eredetileg a várostervezést szolgálták, hiszen érzékletesebben mutatják egy-egy új tömb kialakításának hatásait, mint a papíron megjelenő tervek. Aztán sok helyen rájöttek arra, hogy ezek kitűnő eszközei lehetnek a várospolitikának, mert az adott település lakói számára is érthetően mutatják a változásokat. Hogy ezt megelőzően vagy később lett a városi makettekből turisztikai látványosság, nem tudom. Mindenesetre engem lázba tudnak hozni, mert teljesen más képet mutat egy város „fölülről”, illetve ha egyben láthatja át az ember.
Legutóbb az észak-hollandiai Groningenben bukkantam egy ilyenre. Ez a Szolnokkal nagyjából egyidős település csatornákkal kijelölt belvárosát és szűkebb környezetét mutatja. A házak alig pár centi magasak, nem aprólékosan kidolgozottak, inkább csak a körvonalaik helyességére törekedtek az alkotók. Csupán néhány fontosabb épület kapott nagyobb figyelmet: a városháza, a legnagyobb templom, a régi víztorony, egy vasúti felüljáró. Azonban minden utca, tér, tömb a helyén van, így hatalmas élmény gondolatban bejárni azokat a helyeket, amiket egyébként már felkeresett a turista. A hely igazi különlegessége, hogy a főtér környéke egy nagyobb méretarányú maketten is látható, illetve több városrendezési terv, sőt régészeti lelet is ki lett állítva abban a térben.
Sok álmom közül eddig az egyik az volt, hogy egyszer Szolnok város makettje is elkészül. Elindulunk, mondjuk a Kossuth tértől, aztán ahogy egyébként a város fejlődött, pár év alatt elkészül a tágan vett belváros, majd esetleg a folyókon és a vasúti körtöltésen túli területek is. És mielőtt egy új ház épül, először erre helyezzük fel a makettjét, így megnézhető, miként illeszkedik majd Szolnok szövetébe. De természetesen turisztikai látványosság is lenne egyben, mert mondjuk a hiányzó várostörténeti állandó – azaz állandóan bővülő – kiállítást lehetne mellé szervezni.
Groningenben járva rá kellett jönnöm, hogy a valóság meghaladta az álmaimat. A város közepén nem rég átadott Fórum nevű, valóban multifunkcionális közösségi térben – amiről még írnom kell, olyan elképesztő – rábukkantam az álom továbbfejlesztett, XXI. századi változatára.
Aminek az alapja továbbra is az apró házakból összerakott „mini város”. Azonban ez egy olyan intelligens tárlóban van elhelyezve, aminek a két fala vetítőfelületként szolgál, a plafonja a mindent megjelenítő technika, az egyik nézői oldal pedig a látogatói kezelő panelek helyéül szolgál. Ezeknek köszönhetően pedig korokban, évszázadokon átívelően lehet utazni a múltban. Az egyik falon korabeli képek pörögnek, a másikon adatok, a város mellett a bemutatott történelmi időkben helyeznek el, miközben a mai város makettjére vetítve mutatják meg, hogy hol járunk és milyen volt a kiválasztott korban ott a település. Lebilincselő. Pár perces filmekben érthetően, látványosan és szórakoztatóan mesélték el a város egész történelmét az épített örökségen keresztül.
Leesett állal rá kellett döbbennem, hogy az elavult álmomat le kell cserélni. Egy ilyen okos makettet szeretnék Szolnokra. Nem csak a magam szórakoztatására. Hanem a múltból eredő gyökereink ápolására.
