Szolnokon lennénk 350-en, akik aláírásunkkal kérjük a közgyűlést, hogy egy általunk javasolt témát megtárgyaljon? Mondjuk, a helyi épületek védettségéről. Rosszul teszem fel a kérdést. El tudjuk képzelni, hogy bármelyik szolnoki polgár napirendi pontot javasolhasson a közgyűlésnek?
Biztos, van racionális magyarázat, ami majd megjelenik a közösségi oldalakon egy kisfilmben, ám Szolnokot járó, nem beavatottként nehezen értem, hogy kilenc hónappal az átadása után, egy soha nem használt épületnél mi indokolhatja az újabb építkezést. Átok ül a gáztartály helyén?
A szolnoki állomás évtizede ígérgetett felújítása ebben a parlamenti ciklusban már nem fog megvalósulni. És könnyen előfordulhat az is, hogy a magyar vasútfejlesztésre a következő 20 évben szánt 2000 milliárd felhasználásának tervezése közben Szolnok nélkül döntenek Szolnokról.
A hatalom magát lőné lábon, ha korlátozná a közösségi oldalakat. Az azokon halmozódó okosság, frusztráltság és feszültség ugyanis azonnal kiszabadulna a négy fal vagy éppen a kezek közül, és esetleg sokan rájönnének: azzal még semmit nem tettek, hogy a véleményüket kiposztolták.
Kandó Kálmán emléktáblája. Várkonyi István róla elnevezett téren lévő táblája. Andrássy Kurta János Táncolók című domborműve az egykori művelődési házon. A piaccal szembeni házak domborművei. És a legújabb, egy brigád emlékezete, ami eltűnt Szolnokról, felújításra hivatkozva.
