Volt hat kedves dombormű a Boldog Sándor István - korábban Ságvári - körút "Sztálin barokk" házainak a bejáratainál. A piaccal szemben, a 6-16. számú lépcsőházak ajtói fölött. Már csak egy van. A természet károsításán felháborodunk, az örökségünk pusztításán túllépünk?
Mi minden legyen nálunk, mielőtt elindulunk otthonról? Fordultak már vissza szájmaszkért? Olvasási, szövegértési vagy számolási problémák lehetnek? Avagy csak bátrak vagyunk és majd ezt is megoldjuk okosban? Miért kell családilag bevásárolni? A lakásfogságból olykor kimozdulás gondolatai.
Nem a legjobb hozzászólásról lesz szó. Hanem a bosszantó hozzászólásokról. Olyanokról, amelyeket úgy fűznek egy képhez vagy cikket indító leadhez, hogy az írást nem olvassák el. Sokszor eszembe jut a modern mondás: a Facebook előtt is buta voltál, de akkor legalább csak a családod tudta.
Hamarosan megemlékezhetünk a Tisza valaha mért legnagyobb szolnoki vízállásáról - a 2000-es nagy árvízről -, az 1041 centiről, miközben a folyón jelenleg nagyjából mínusz 100 centiméter mérhető. Igaz, nem is nagyon használjuk semmire ezt a szeszélyesen ingadozó vizet.
Huszonkettedik nap. Téli időt mutató kvarcóra. Vágyakozás a vasúti helyjegyfoglalás iránt. Hogyan kell házat alapozni? A másfél éves Csabikával tanulmányozzuk. Éjszaka felbőgő motorok, és békén hagyott rendőrök. Egy öreg fenyő, egy fiatal vérszilva és megfigyelt madarak. Így telnek a napok.
