Mondhatnám, fél évszázaddal ezelőtt arra ébredt Szolnok (is), hogy magyar katonák masíroznak a Felvidéken. Erről azonban 1968. augusztus 21-én még csak azok a szolnokiak tudhattak, akik maguk is részesei voltak a hadgyakorlatból hadműveletté lett bevonulásnak.
Az egész azzal kezdődött, hogy a szolgáltató jelezte: nyolc évvel a beköltözésünk után ki kell cseréltetni a vízóránkat. Mert lejárt valami szavatosság, és ha nem veszünk újat, meg nem plombáltatjuk le, akkor a jövőben a fogyasztásunkat a társasháznak számlázzák ki. Megtörtént.
Ne szépítsük! Nem tudok versenyre kelni a szép idővel. Részben mert ellustít, részben meg azért, mert azt látom, ilyenkor alább hagy az olvasási kedv. Ami télen ezer olvasót érdekel, az májustól már csak kettőszázat. Hát akkor inkább pihenjünk! Vakációra megy a blogSzolnok.
Az a hír járja, hogy a nyár végén újabb háború előtti ház tűnik el Szolnokról, hogy átadja helyét egy soklakásos társasháznak a belvárosban. Persze nem műemlék, helyi védettséget sem élvez, és jó állapotban sincs. Sokaknak fel sem fog tűnni a pusztulása. Csak szegényebbek leszünk.
A 89. Ünnepi könyvhét szolnoki programjainak keretében rendeztek emlékműsort Szathmáry György költő, műfordító 90. születésnapja tiszteletére a Verseghy könyvtárban, Tiszavirág címmel. Húga, Judit kérésére én emlékezhettem a különös sorsú, szolnoki költőre.
