A blogSzolnok heti hírleveléhez használ személyes adatokat: neveket és email címeket. Ezeket azonban senkinek nem adja át, gondosan őrzi. A hírlevélről pedig évek óta le lehet iratkozni. És ez ezután is így lesz. De azért a milliárdos büntetéssel fenyegető GDPR engem is megérintett.
"A nyolcadik vágányról a szerelvényt kihúzzák" - a nyolcadik vágányon nem is áll semmi. "Hatvan felől személyvonat érkezik a tizenegyedik vágányra" - a nyolcadikra fut be. "Sebes vonat indul..." - már a híd alatt zörög az utolsó kocsija. Magyarország kicsiben a szolnoki állomás.
Nem először írok arról, hogy belvárosi lakosként szeretném átaludni az éjszakákat. Miként arról sem, hogy az utcáról beszűrődő zajok miatt ez sokszor nem sikerül. Nem szeretnék elköltözni. Egyezkednék. Ha lenne kivel. Kérnék. Ha lenne kit. Emelem a toleranciaszintem. De meddig?
Nem célom népszerűnek lenni a tavasszal kirajzó motorosok körében. De, amikor Szolnok belvárosának szűk utcáján egy preparált kipufogójú, élvezettel kihúzatott motor veri fel az éjszakát és néhány riasztót, akkor talán ettől el is tekinthetek. Ismét csak nekem kell toleránsnak lennem.
Hetente egyszer kerülnek ki a házunk elé a kukák. Bennük általában fekete zsákok, hogy az edények tiszták maradjanak. Azokban kisebb zacskókban a naponta kidobott hulladék. Egy óra múlva azonban minden széttúrva, a kuka környéke pedig, mint egy disznóól. Csak nekem kell toleránsnak lennem?
