Talán 1984 óta ijesztgetnek azzal, hogy előbb-utóbb minden lépésemet követni fogják, minden tettemet látja majd valaki. Amit a szaporodó térfigyelő kamerák és okos eszközök miatt egyre inkább elhittem. Eddig. De ahol padokat meg kőpárkányokat lehet borogatni, ott nincs mitől félni.
Bízom benne, hogy nem én okoztam a bajt. Csak a szeméteffektus érvényesül. Azaz, egy eldobott papírgalacsinból is könnyen lesz szeméthegy, mert ha egy ott lehet, mi a baj a sokkal. Szolnok legrégebbi terén, városképileg legfontosabb pontján. Jó állapotú 601-es Trabit keresek.
Szolnokról Budapestre vonattal utazni egyfajta szerencsejáték. Akik ezt naponta vagy rendszeresen művelik, függő szerencsejátékosok. Munkájuk miatt az életük függ a vasúttól. Kár, hogy sem a MÁV-nak, sem a lakóhelyüknek nem fontos a kiszámíthatóság. Páriák a vasút fogságában.
Játszhatunk a vesszőkkel (is). A Tiszaligeti strandot bezárni nem kell félnetek jó lesz. Csak ez a játék milliárdokba fájhat, és akár több nyárra strand nélkül maradhat a Tisza fővárosa, a vizek városa. A Dami emléke és Pécs rémképe kísért. Talán nem mind ellenség, aki gondolkodik.
Nagy híve vagyok a Sóház utcai, úttestbe süllyeszthető tuskóknak, amelyek esélyt adnak a Tisza-partnak. Működtetésével kapcsolatban már vannak fenntartásaim. A rapszodikusság okozta kellemetlenség csökkentésére pedig a Magyar utcai fejlesztés okán tennék egy javaslatot.
