A Tisza talán megvan Szolnok nélkül, de Szolnok a folyó nélkül... Negyvenévnyi emlékek közt nem találok ilyen alacsony vízállást. Alig másfél évszázados térképeken még holtágak nélkül kanyarog a folyó. Évente a katasztrófára emlékezünk. De mit gondolunk a Tiszáról és a közös jövőnkről
A vasárnapi időközi önkormányzati választás eredményétől függetlenül Szolnok egy részét a voksolás nyertesének tekinthetjük. Amiből választópolgárként az a következtetés is levonható, hogy nem járnánk rosszul, ha sűrűbben cserélődnének a képviselőink.
A háromgyerekes, negyvenéves tanárnak levelet hozott a postás. Két hét múlva már több vagonnyi férfival zakatolt Kelet felé. Egy részük névtelen sírokban végezte, mások évekig gyötrődtek hadifogolyként, és csak a szerencsések tértek haza. Talán kimondható: mind áldozatok voltak.
Ültünk, mint a birkák, és hallgattuk a szellemi óriás telefonba mondott trágárságait. Ha koszos és büdös lett volna, netán valakibe fizikailag beleköt, vagy kilöttyböli a páleszt, talán szólunk a kalauznak vagy rendőrt hívunk. A verbális térszennyezés azonban nem számít, azt tűrjük.
Nem szeretem ismételni magam, de ha mások megtehetik, akkor nekem is élnem kell ezzel a lehetőséggel. A Tiszaparti sétány Vízirendőrség előtti megcsúfolásáról van szó. Amiről A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban pár hete már említést tettem. A helyzet azonban rosszabbodott.
