Aki kapkod, hibázik. A hivatal meg a saját szigorú szabályai szerint jár el. A pénz nem számít. Nem is nagy összegről van szó. Igazából szégyellem is magam, hogy 60 forint be nem fizetésével milyen kiadásokba és plusz munkába vertem a város egyik intézményét. De van remény!
Nem szokásom az oldalt vasárnap frissíteni, miként az is ritka, hogy más médiumok írásaira reagáljak. De a szoljon.hu-n tegnap megjelent Mi lesz a Tündével? című cikk, és benne Lipóczki János megszólalása annyira felbosszantott, hogy kivételt teszek. Ne hülyítsük a szolnokiakat!
Negyedszázaddal ezelőtt már tette a dolgát Szolnok első, szabadon választott képviselő-testülete, amely addigra a tanácselnököt váltó polgármester megválasztásán is túl volt. Őszintén megmondom, azt hittem, nagyobb feneket kerítünk az évfordulónak. Szerintem nincs mit szégyellni ezen a 25 éven.
Ami a Tündével történt, az számomra kicsit olyan, mint amikor valaki a város legjobb éttermébe susogós melegítőben megy a vasárnapi családi ebédre. Mást gondolunk a világról. Nem állítom, hogy az a helyes, amit én. Ám ettől még sirathatom a Tündét, Szolnokot és magamat.
Az idei október 22-e reggel és délelőtt sokaknak marad emlékezetes. Egy tragédiából kifolyólag ugyanis lényegében megbénult egész Szolnok és a tiszántúli települések egy része. Lassan két héttel az események után talán érdemes lehet a dolog tanulságairól is beszélni.
