Egy építkezés akkor sem magánügy, ha magánterületen zajlik. Különösen nem lakókörnyezetben. Főleg nem hétvégén. Az építkezések mikéntje nemcsak a beruházóról és a kivitelezőről árul el sokat, de a település irányítói, hivatalnokai és lakói közötti viszonyról is.
Egyik este balhé volt az utcánkban. Amiben nem az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a balhézók milyen hangot engedtek meg a rendőrökkel szemben. Hanem az, hogy este tízkor azért kellett leváltani az először kiérkező járőrpárost, mert el kellett indulniuk Röszkére. Minden tiszteletem az övék.
Szolnok XX. századi történetében volt egy nagyjából három évtizedes időszak, amikor alapvetően megváltozott a városkép. Kialakult a mai Szolnok, vitathatatlan urbanisztikai előnyeivel és hátrányaival. Amihez azért rengeteg emberi tragédia is kellett. Amikre emlékezni illene.
El vagyunk szokva attól, hogy olyasmiről beszéljünk, ami jó és tetszik. Ráadásul, ha a sajtó dicsér, az nekünk, magyaroknak mindig büdös. De nem érdekel. Szolnokon történt két olyan dolog az elmúlt hetekben, aminek akkor is örülök, ha megvetnek érte.
Az álmoskönyvek szerint a jövőre nézve semmi jót nem jelent az Adóhivatalt cseszegetni, mert K-Európában ez az ő privilégiumuk az adózókkal szemben. Én meg úgy gondolom, az Adóhivatalt az adómból tartjuk fenn, a szolgálatunkra szegődtek, tehát megengedhetetlen a kupleráj.
