Talán elhiszik, nem okoz örömet Szolnok egyes helyeinek a pusztulásáról évente írni. Esküszöm, mindig úgy megyek vissza ezekre a helyekre, hogy reménykedem: történt valami pozitív változás, amióta nem jártam ott. Szomorú Millér, Tallinn mozi, volt Tüdőkórház és a többi.
Az elmúlta napokban több rangos, nemzetközi elismerésben is részesült Szolnok, illetve a városért dolgozók. Ha kissé megkésve is, de fontosnak tartom, hogy ezekről a kitüntetésekről beszámoljak, különösen ezen a mai, történelmileg is jelentős napon.
Nem fogok jogászkodni, mert hiányosak az ismereteim. Tehát csak találgatok, hogy a belvárosi házak utcai falai és az autóutak közötti kisebb-nagyobb zöld vagy szürke területek kihez is tartoznak. Mert meg szeretném tudni, azoknak a gondozása kinek lenne a dolga.
Öt éve indult a blogSzolnok, amiről hiúságom okán, szubjektív módon emlékezek most meg. Voltak nagyratörő elképzeléseim is az önünneplésre, de azok, elsősorban idő hiányában, a meg nem valósult ötletek dossziéjába kerültek. Így maradt az öt év, öt alapvetés.
"Áprilistól Simon Ferenccé a Gorkij út" - ezért az újságcímért a szakma nevében kérek elnézést. Szolnokiként pedig azért, hogy a közgyűlésünk a Gorkij utca nevét Simon Ferencre változtatta. Ez nemcsak rólunk állít ki szegénységi bizonyítványt, de Simon Ferenc emlékébe is belegázol.
