A piac parkolójának kiengedő sorompója előtt szombaton reggel az üzemeltető képviselőjével vitatkozva kijelenteni, hogy az ingyen parkolás az nekünk jár, ezért nem vagyunk hajlandóak fizetni, miközben pillanatok alatt tíz autó torlódik fel mögöttünk - az mi?
Azt mondták, bunkó voltam. Pedig csak be akartam állni a garázsom elé. Igaz, szóvá tettem, hogy a rosszul parkoló autó miatt ezt nem tudom megtenni. Kívántak is nekem két gerincműtétet. Egy olyan autó gazdája, aki jogosulatlanul használt rokkant-kártyát.
Olykor belefutok az egyik nagy mobilszolgáltató reklámjába, ami büszkén hirdeti, hogy már nem is internetet, hanem egyenesen szupernetet kínálnak. Én meg nézek ki bután a fejemből, mert megint úgy érzem, hogy vagy átvágnak, vagy nem ugyanabban az országban élünk.
Az elmúlt napokban azért nem frissült a blogSzolnok, mert a párizsi földalatti 1-es vonalán voltam metrókocsi-vezető. Remek elfoglaltság, ugyanis sok mindent másként láthat - nemcsak a szemével - az ember a szerelvény szélvédője mögül. Ráadásul Bartók és Brassai is szembejött.
Érdekes cikkre bukkantam a napokban, amely azt próbálta összeszedni, hogy az elmúlt húsz évben mi nem alakult úgy, ahogy vártuk. Aztán egy blogban meg a franciák húsz éves gyorsvasút építési terveiről olvastam. Most pedig azt hallom, hogy talán felújítják a szolnoki állomást.
