A belváros fölé magasodó, magára hagyott toronydaru mindig megmutatja, hogy legutóbb merről fújt a szél Szolnokon. A pártház egykori parkolójában épülő Agóra Terminál kitűzött átadása előtt öt héttel ez az egyetlen, amit haszonként elkönyvelhetünk.
A türelmetlen és a hétvégéken rendszeresen álmából felvert városlakó nem tud mit kezdeni azokkal a kijelentésekkel, miszerint Szolnokon éjszakánként nem lehet alkoholt vásárolni, és a város megkezdte az egyeztetést a szórakozóhelyek tulajdonosaival. Ráadásul a városlakó, ha álmából felverik, fura összefüggéseket képes kitalálni.
Alapvetően nem az ősi mesterséggel van bajom. Akinek erre van igénye, hát használja. Tetováló szalonba se jár mindenki, mégsem csukatjuk be őket. Azt viszont nehezen viselem, ha Pest felől érkezve, Szolnok határában magyarázkodnom kell a félpucér lányok miatt.
Tisztába vagyok azzal, hogy a blogSzolnok nem egy országos jelentőségű médium. Mert leginkább csak a Szolnokon fontos témákról ír. De mit tegyek, ha a nekünk fontos MÁV strandról a fővárosban székelő MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságtól lehet informálódni. Pontosabban nem lehet.
Nem is szolnokiak játszanak az Olajban. Ezerszer jobb csapatok vannak nála. Kosarazni se tudnak. Véletlenül találtak bele a kosárba. Kész röhej, hogy már megint ők lettek a bajnokok. Szentségtörés? Pedig úgy tűnik, velünk történhet bármi jó, csak ekézni tudjuk magunkat.
