Mai szemmel nézve azonban Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye 1927 decemberében rögzített térképe nagy segítséget nem nyújthatott az utazáshoz. Azonban ne felejtsük el, hogy az előző évszázad elején, amikor alig ötvenéves múltra tekintett vissza a nagytömegű, közhasználatú térképek gyártása, egy ilyen nyomtatvány is hatalmas segítség lehetett egy idegennek. Mert például rögzítette a legfontosabb főutakat és vasúti vonalakat, amelyek az elmúlt szűk száz évben sem sokat változtak. Hacsak azt nem tekintjük jelentős módosulásnak, hogy e térképen még külön jelölték az állami – ilyen a vármegyében csak a jelenlegi 4-es volt – és a megyei – mint például a Szolnokot érintő mai 442-es és 32-es – fenntartású utakat.
Amennyiben jó szeme volt a korabeli utazónak, e térképen azt is felfedezhette, hogy Szolnokon gőzhajóállomás üzemel, ahonnan akár Tiszavárkonyba, Vezsenybe vagy Tiszakürtre is tovább utazhatott hajóval. Számomra meglepő, hogy a Tiszán fölfelé sehol nem jelöl gőzhajóállomást a térkép, amit se a folyó túlzott kanyargós voltával, se a partján fekvő települések méretével nem tudok magyarázni. Főleg, hogy tudtommal egészen a hatvanas évek végéig volt hajóközlekedés a másik irányba is.
Mindenesetre ez a térkép legalább abban segített, hogy egy-egy települést merre is keressen az utazó. (Mondom, abban a korban vagyunk, amikor még nem létezett semmiféle navigációs rendszer és kereső, hanem az emberek a saját tudásukra támaszkodva, ilyen nyomtatványok segítségével tájékozódtak.) Mert, ha például Kisszandára vagy Nagyszandára kellett mennie az utazónak, akkor be tudta lőni, hogy azok még a rendezett tanácsú Szolnok város határában találhatók, egyik az élő, másik az akkor már Holt-Tisza mellett, de mindenképpen a Tisza bal partján. Viszont, ha Palotásszentiván vagy Malomszeg volt az úti célja, akkor Szolnok határán belül, de nagyjából észak felé kellett indulnia. És miközben a Czakó István által átdolgozott térképet nézegette, talán elgondolkodhatott azon is, hogy a megye hat rendezett tanácsú városa közül miért éppen a megyeszékhely határa a legkisebb. (Ha pedig netán Rákócziújfalura kellett volna mennie, akkor vagy becsapták, vagy időcsapdába került.)
Képzeletben ma bolyongva ezen a térképen, feltűnik néhány apró változás a megye harminc évvel korábbi, Posner Károly Lajos és fia gondozásában megjelent, 1894-es nyomtatványához képest. Például, hogy a korábbi nyolc rendezett tanácsú városból 1927-re hat maradt, mert Kunhegyes és Kunszentmárton elvesztette ezt a jogállását. Ugyanakkor az 1894-es öt járás helyett ekkor már hat volt a megyében, ami leginkább Szolnokot érintette, hiszen az addigi Jászsági Alsó járás déli részéből létrehozták a megyeszékhely környékét lefedő Központi járást. Olyan érdekességekkel, mint például Szajol e járáshoz tartozásával, holott a települést csak a Törökszentmiklósról irányított Tiszai Közép járáson keresztül lehetett megközelíteni. Vagy Tiszavárkony és Vezseny ide tartozásával, ami meg vagy hajóval, vagy komppal, vagy az akkor még a szomszédos Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyéhez tartozó Tószegen keresztül volt megközelíthető. És akkor azt a kérdést még nem is feszegettük, hogy hová lett 122 négyzetkilométernyi terület a megyéből 1927-re.
Mindez persze nem több mint régi, érdekes nyomtatványok nézegetése. Amit kilencven év múlva nem biztos, hogy meg lehet majd így tenni mai, 2016-os térképekkel, hiszen a digitális korban lenyomatok alig maradnak, mert minden aktualizálható, azaz felülírható.
