Az akkor már pár éve működő Hotel Pelikán, mellette az épülő Skála. A Szolnoki Galériává lett zsinagóga az első világháborús szobor nélkül. A nem sokkal korábban leleplezett Tiszai hajósok emlékműve, és a még név nélküli tér az MMIK-val, háttérben az épülő kőolajos székház. Négy évtizede.
A szocializmus idején monopolhelyzetben lévő Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata valamikor a nyolcvanas évek elején jelentette meg ezt a Szolnokot ábrázoló, négy fotóból összeállított mozaik képeslapot. A kiadás pontos időpontját nehéz megmondani, hiszen a hátlapra – a címzés helyén kívül – csak a cég neve, egy kód és a Szolnok felirat került magyarul és oroszul. A rányomott ár sem segít pontosítani a négyképes anziksz megjelenésének időpontját, hiszen a nyolcvanas években 3 forint 50 filléres áron nemcsak az évtized közepén, de elején is bukkantak fel szolnoki lapok. Így a felhasznált fotók alapján csak annyit mondhatunk, hogy ez a lap 1979 előtt biztosan nem jelenhetett meg.
A négy kép közül a legrégebbi a bal felső, a Hotel Pelikánt ábrázoló fotó lehet. Ugyanis, ha jobban megnézzük a felvétel jobb alsó sarkát, akkor észrevehetjük, hogy még építik a Skála Tiszavidék áruházat. Nemcsak az ideiglenes kerítést, de a felvonulási épületnek használt jellegzetes barna faház egy darabját is felfedezhetjük a képen. És mivel tudjuk, hogy az áruházat – aminek narancssárga burkolata itt még nem látszik – 1979-ben adták át, ennek a fotónak ebben az évben, vagy maximum 1978-ban kellett készülnie.
Sokkal előbb azért nem dolgozhatott az ismeretlen fotós, mert a felvétel szélén már látszik a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) – ma Aba-Novák Agóra – jellegzetes üvegfelülete, márpedig az az épület 1979 júniusára lett kész. Maga a fotó fő témája, a Hotel Pelikán sem segít közelebb vinni a megoldáshoz, merthogy a majdnem fél évtizedig épített szálloda 1975-től működött a Jászkürt utcában, nem messze az egykori csarnokoktól.
Persze nem zárható ki, hogy a mozaik legidősebb felvétele a jobb felső kép, amin az akkor már Szolnoki Galériaként működő egykori zsinagóga látható. Mivel azonban egészen egyértelmű, hogy a második világháború után ez az épület csak azt követően kezdett megjelenni szolnoki képeslapokon, miután a Damjanich Múzeum kiállítóhelye lett, és ismert olyan anziksz, amin a körülötte lévő fák még csemetekorúak, az itt bemutatott fotó készítésének dátumát is inkább a hetvenes évek végére tenném. És bár teljesen érthető, hogy ebből a szögből nem mutatott volna jól az első világháborús emlékmű – azaz a „meztelenszobor” – hátsó fele, azért érződik a koncepció. Ez a képeslap nem a régi Szolnokot, hanem a fejlődő, szocialista nagyvárost akarta megmutatni, ami negyven éve nem nagyon akart közösséget vállalni az első világháborúval és következményeivel. Így a művészetek házává tett, és megfelelően fotózott zsinagóga lett a múlt felvillantásának kompromisszuma.
Bizonyítani nem tudom, csak tippelem, hogy erre a szolnoki mozaikra azért került pont Lajos József Tiszai hajósok emlékművének képe, mert azt nem sokkal korábban leplezték le. A belvárosi Tisza-híd Verseghy – akkor még Marx – park felőli lábánál lévő dombormű hat képe mindazoknak emléket állít, akik korábban a folyóval dolgoztak. A rakodómunkásoknak, a folyót szabályozó kubikusoknak, a hajósoknak és a hajóvontatóknak. Ezért kicsit félrevezető a címe, ám ettől függetlenül a mai napig vállalható az egykori megyei tanács által állíttatott emlékmű. Aminek számomra legérdekesebb darabja a Tiszára és Szolnokra oly jellemző bőgőshajó keresztmetszeti képe, ami „egyiptomi stílusával” kicsit kilóg a többi kép közül.
A jobb alsó sarokba helyezett képről talán mondhatjuk, hogy a négy kép közül a legfiatalabb. Hiszen ezen már egyértelműen készen van a Skála, és mivel a növényzet alapján ez egy nyári kép, legkorábban 1980-ban készülhetett. Érdekessége, hogy megőrizte a néhány évvel ezelőtt, az Agóra építésekor elbontott beton virágtartó kerítéseket, illetve a csak 1988-ban Hild térre keresztelt közterület középső, füves placcát. Hogy a négy fotó közül ez a legfiatalabb azt a még épülő kőolajos székház igazolja, ami az úgynevezett szolnoki, új városközpontban legutoljára készült el.
Mindezek fényében akár azt is mondhatjuk, hogy ilyen volt Szolnok négy évtizeddel ezelőtt, valamikor az 1980-as évek elején. Legalábbis azok a részei, amelyekről valahol, valaki úgy döntött, egy Szolnokról készülő képeslapra kerülhetnek. Így mutatva egy több mint 900 éves város pár év alatt levezényelt változásait.
