A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!

A "százlábú" hidat néhány éve újították fel. Nem kevés pénzért. Így néz ki ma. Szakértelem? Trehányság? Kilopott anyag? Vagy mi a magyarázat? Nem kellene elővenni néhány illetékest?

A Jubileum téren álló Tanúhegy című alkotás tulajdonképpen Szolnok 1075 és 1975 közötti történetéről tanúskodik, a történelmi idők rétegeit egymásra helyezve. Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós 45 éves munkáját amatőr alkotók kiegészítették. Leginkább az elmúlt 45 év eredményeiről tanúbizonyságot téve. Nagyon helyesen a primitívebb korok rétegeire helyezve a mai üzeneteket. Ez a modern, korunkat valóban tükröző, primitív művészet. Ami elfogadott, hiszen közterületen látható.

Ma is nyitvatartási időben jártam arra, de zárva volt. Mondjuk elég szűkös az idősáv, amikor bekukkanthatnék a szolnoki vasútállomás "Kultúr várójába": csak hétköznap 9-15 óra között. Persze előfordulhat, hogy már mindenütt lehet kulturáltan várakozni, tehát nem kell erre külön kijelölt hely. Vagy nincs is rá igény, ezért sem nyit ki. Esetleg valamikor jól ötletnek tűnt, de az avatás óta csak a pályázatban előírt fenntartási idő leteltét várják. Valami magyarázat csak van a sűrű zárvatartásra.