2025.12.1. (hétfő)

Nem halhatunk bele

Nem halhatunk bele

Dátum:

Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.

Ha nem tudnám, hogy közel nyolc évig készült első egészestés játékfilmjére Ujj Mészáros Károly, akkor a Liza, a rókatündér alapján simán kijelenteném: a hazai filmnek van jövője. Például azért, mert a premier után három nappal, vasárnap este is legalább harmincan váltottak rá jegyet a Tisza moziban. Sőt, a szeptember óta látott további remekek fényében – például az Utóélet, a Van valami, a Káin gyermekei – még azt is megkockáztatnám, hogy egy új, magyar, filmes aranykor előtt állunk. Mintha ismét divatba jönne magyar filmet nézni. Amit ugye Szolnokon általában nem a plázában lehet megtenni.

A nyolc év miatt viszont kicsit vissza kell fogni a lelkesedésemet. Mert érthetetlen, hogy az elmúlt évtizedekben a kisfilmjeivel számos hazai és nemzetközi díjat besöprő rendező ennyi idő alatt miért csak egy és nem négy filmet készíthetett. Még akkor is, ha egy jó forgatókönyvhöz idő kell, a forgatás is viszonylag lassú folyamat, és pénz sem áll korlátlanul rendelkezésre. Ám sok olyan közönség- és művészfilmre dobtunk már ki sok-sok közpénzt és energiát a közelmúltban, amikről így utólag könnyen belátható, hogy kár volt. Ebből az évből is tudnék már ilyen premiert mondani.

Liza története viszont nemcsak a belépő árát éri meg. Ugyanis úgy mesél el egy hétköznapinak is tekinthető romantikus történetet, hogy közben felépít egy pontosan működő, groteszk világot. Kezdve a halott japán slágerénekessel és a káromkodó rendőrkapitánnyal (Reviczky Gábor), egészen a szürreálisba hajló gyorsétteremig és csudapesti utcákig. Ám közben úgy zakatol a történet, hogy a közel száz perc tényleg nagyon gyorsan elrepül a nézőtéren. Ráadásul úgy, hogy nem agyatlan, tércsapkodós, olcsó viccekkel próbál bűvészkedni a stáb, hanem a nézőket nemcsak nézésre, de agymunkára is serkentő poénokkal. A díszletben, a zenében, a párbeszédekben mindennek jelentősége van. Tényleg játszótársak lehetünk Liza megpróbáltatásai közepette.

Ujj Mészáros Károly javára kell írni további két dolgot. Az egyik, hogy kamerák elé sajnos ritkán álló színészekkel – Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán – is dolgozott. A másik pedig, hogy a gyakran filmező színészeket – Reviczky, Molnár Piroska, Szabó Győző, Hajdú Steve – nem a megszokott, elcsépelt módon használta. Tudom, hogy a Lizát alakító Balsai a rendező felesége, és a HBO Terápiájának fontos szereplője, ám egyik sem akadályozza meg az elátkozott rókatündér remek megformálásában. Sőt! Épp itt az ideje, hogy a Pesti Magyart Színházon és az előfizetéses csatornán túli közönség is megismerje. Nekem nem lenne semmi bajom azzal, ha a rendező rendszert csinálna a párja ilyen módon – azaz jó filmben, jó szerepben – történő futtatásából.

Igen, beleszerettem Lizába, a rókatündérbe. Pontosabban ebbe az új magyar filmbe. Amit, ha sokan, őszintén szeretünk, abba talán sem mi, sem a magyar filmgyártás, sem a rendező nem hal bele. Azaz Liza leveheti az átkot a magyar filmről is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Még őrizhető pillanat

Szolnoki méretekkel mérve a Tabáni tájház valóban egy kis ékszerdoboz. Annyi és olyan kincs van benne, ami Szolnoktól a XX. század elején tellett. Éppen ezért lenne fontos, hogy a mai, úri Tabán mélyén őrizzük és tiszteljük a Tabán 24-et. Mert ez az utolsó ilyen szolnoki ház.

Kár kihagyni

Ennek a kiállításnak két hibája van. Az egyik, hogy az új alkotmány kapcsán jött létre, és annyi mindent mondtak már róla, hogy látatlanban vették el tőle mindenki kedvét. A másik, hogy nagyon jól titkolják. Pedig, ha ezen a két hibán túl tudunk lépni, érdekes dolgokat láthatunk a Galériában.

Valaminek az előszele?

Úgy érzem, a Damjanich múzeum idei első kiállításában nem az az igazán különleges, hogy egy-egy Gácsi Mihály, Gyulai Líviusz, Kondor Béla vagy éppen Sváby Lajos grafika is látható, hanem az az együttműködés, aminek Az élő grafika című tárlat az első látható eleme. Nagy dolog születhet.

Két darab, sok szereplő

A színházak működésének is lehetnek közgazdasági és munkaerő-szervezési vetületei. Persze nem baj, ha ezt a közönség alig veszi észre. A szolnoki Szín-Mű-Helyben játszott A házasságszédelgő és Leánykérés című kamaradarabok nem véletlenül mennek a Kőműves Kelemennel párhuzamosan.