2025.08.27. (szerda)

Nem kellene lemondani róla

Nem kellene lemondani róla

Dátum:

Jelenleg az utca legjobb étterme, igaz nemhogy vendéglő, de másik ház sincs a Damjanich utcában, az egykori Dami helyének szomszédságában. Viszont ennél több is lehetne, ha valahogy fel lehetne piszkálni a Kassai működtetőinek vendéglősi önérzetét.

Ilyen étterem és söröző jellegű vendéglőből tőlünk Nyugatabbra minden faluban vígan megél legalább egy, a nagyobb városokban pedig szinte kétutcánként találni hasonlót. Míg az utcafrontjuk sem sokban különbözik a szolnoki Kassaiétől. Mert nem akarnak azok többek vagy mások lenni, mint az otthoni főzés – legyen szó hétköznapi vacsoráról vagy vasárnapi ebédről – alternatívái, ahol máskor meg az asztalok mellett kellemesen kvaterkázva, kulturáltan sörözgethet a közelben lakó, polgári közönség. Azokban sincs dizájnos, modern belső, fúziós konyha meg Michelin csillagról álmodozó séf. A vendéglátás alapjai, ahonnan olykor kitekinthet a törzsközönség más minőségek felé, de visszatér, mint mindenki a nagymama megfejthetetlen főztjéhez.

A lebontott Dami helye és a Halászcsárda között, a Damjanich utca egyetlen vendéglőjeként, akár ilyen hely is lehetne a Kassai étterem és söröző. Amivel kapcsolatban azonban nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy még mindig, a lassan tíz éve elbontott uszodát és az onnan stabilan érkező vendégsereget siratja, vagy a közeli Halászcsárda vitathatatlan sikerei mellett megelégszik az örök második hellyel, így a működtetői hagyták megállni az időt. Amitől itt-ott nevetségesen menzahangulatú és igénytelen az egész, holott a konyha viszonylag jó alapokat, talán nem túlzás, lehetőségeket teremtene a virágzáshoz. Nem kellene sok ahhoz, hogy a főleg hétvégén teljesen megtelő Halászcsárda méltó alternatívája legyen a Kassai.

Amíg azonban egy vállalati étkező hangulata köszön vissza az asztalnál, addig ez nehéz lesz. Nem a belső dizájnnal van a baj, hanem annak a szocreál megkopottságával. Persze visszás a letakarítatlan, morzsás asztal, azonban sokkal jobban szíven üt az igénytelen, kicsit koszos benyomást keltő, gyűrött műanyag lefűzőkbe bújtatott, műbőrborítású étlap. Amire rátesz egy lapáttal a menzás szalvéta, és az a borzalmas fehér leveses tányér, ami tényleg csak az önkiszolgáló kantinok jellemzője, és amiben a világ legjobb levese is leértékelődik. A kávé mellé kihozott piros tetejű, gnóm cukorszórón pedig már tényleg csak nevetni lehetett, pedig sírni lett volna jó.

Mert magával a vasárnapi ebéddel egyébként ki lehetett volna békülni. Az Újházi tyúkhúslevest ugyan zavarosra forralva hozták ki, és a hús olykor zavaróan sósabb volt, mint a lé, de nem hagytuk ott. A kétszemélyes Kassai tál teljesen rendben volt, sőt a sülthagymát egész jól eltalálták. Az Erdélyi roston tál is olyanra sikerült, mint vártuk, a lecsós rizs pedig kifejezetten érdekes volt számomra. Az egészet záró Rákóczi-túrós palacsinta sem múlta alul az elvárásainkat, kis odafigyeléssel, némi tálalásai trükkel, akár a ház desszertje is lehetne. Szóval a konyha alapvetően rendben van, már csak azért is, mert egy ilyen helyen valami hasonlóra számít az ember.

Vasárnap délben úgy tűnt, hogy nemcsak mi adtunk esélyt a Kassainak. A télidőben körülbelül félszáz ember leültetésére alkalmas hely jó félig volt, amit a konyha és a két pincér is jó ütemben tudott kiszolgálni. Közülük az egyik kifejezetten igyekvő, stílusában pont a helyhez illő volt. Amivel csak azt akarom mondani: az érdeklődés és a személyzet, sőt maga a Kassai étterem és söröző városon belüli helye is alkalmassá tenné a vendéglőt, hogy ha a beletörődésen felülkerekedne a jó értelemben vett vendéglősi kivagyiság és rátartiság, akkor kis befektetéssel és viszonylag gyorsan a város legjobbjai közé emelkedjen.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tartson ki a boldogság!

Ha nem a környezettől, a dizájntól és a kiszolgálástól várjuk a csodát, továbbá elfogadjuk, hogy ez lényegében egy olyan büfé, amiben néhányan le tudnak ülni, akkor akár be is jöhet a dolog. Valamire biztos, hogy ráérzett a Jókai utcai Endorfin palacsintázó, mert nekem is fiatalok ajánlották.

Ültem és mérlegeltem

Az utolsó élményem lehangoló volt. Így legalább egy éve nem jártam a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Most is nehezen szántam rá magam, és nem mondom, hogy feldobódtam. Igaz, mindent átható pisiszag már nem volt. De ennél több fejlődés sem látszik.

Semmi megrázó

Nincs kétségem afelől, hogy Szolnok legjobb helyen lévő étterme a Galéria a Tiszai hajósok terén. Egy olyan asztalnál ültünk, ahonnan az egyik ablakon kinézve az új gyaloghidat és a kérészes szökőkutat láttuk, míg a másik mögött a zsinagóga magasodott. Már a látvány miatt is érdemes beülni ide.

Jó helyen jó hely lehet

Szolnok talán legforgalmasabb zebrájánál kávézót nyitni, ígéretes vállalkozás. Speciális olasz kávéra építeni a kínálatot, elismerendő ötlet. Nem spórolni a dizájnon és a berendezésen, tiszteletre méltó dolog. Lássuk, mindez mire lesz elég a Skála sarkán, ahol a Pellini kávézót próbáltuk ki.