Ezeken a hasábokon már értekeztem egyszer a Facebook veszélyeiről. Megfogadtam, nem teszem többet, mert a virtuális kocsmában mindenki annyira aljasítja le magát verbálisan és vizuálisan, amennyire értelmi képességei megengedik. Eddig ahhoz is igyekeztem tartani magam, hogy más blogokat, netes médiumokat és nyomtatott újságokat, még ha okom lenne, akkor sem ekézek, mert legyen némi szakmai szolidaritás a betűhegesztőkben. Azonban a bennem lakó néhai földrajz-töri szakos, meg az elvakult lokálpatrióta nem tudja türtőztetni magát. Főleg, hogy az Úton és útfélen blog (utonesutfelen.blog.hu) írását olyan embere nevében posztolták – baj lenne, ha ráérne ilyesmivel foglalkozni -, akire hivatalánál fogva ez nagyon rossz fényt vet.
Őszintén megmondom, örömmel kezdtem olvasni a cikket, ami annak apropóján született, hogy Szolnok, öt másik településsel együtt, egy netes szavazás eredményeként, bekerült a legvirágosabb magyarországi úti célok közé. Ami szerintem vitathatatlan. Kevés zöldebb és színesebb város van az országban, amit nemcsak a lokálpatrióta, de az olykor máshol is nyitott szemmel megforduló mondatja velem. És nálam, nemcsak az úti cél, de lakóhely kategóriában is elnyerhetnénk ilyen címet. A baj tehát nem Szolnok vitathatatlan eredményével, és úgy általában az erről szóló hírekkel van!
Hanem azzal, hogy az ominózus írást bárki, akinek köze van Szolnokhoz, megosztotta, vagy lájkolta. (Nem is vagyok hajlandó belinkelni, keressék meg, ha nagyon akarják, csak egy képkivágást mellékelek.) Ez ugyanis két dolgot árul el az ilyesmit művelőkről: vagy nem ismerik a várost, netán komoly földrajzi és történelmi hiányosságai vannak, avagy el sem olvasták, csak netvakságban szenvedve osztották és terítették a hülyeséget. Nem tudom, melyik a rosszabb.
Feltételezve, hogy kevesen olvasták a cikket, idézném a Szolnokról szóló első mondatot: „Szolnok az Alföld közepén, a Tisza, a Hármas-Körös, a Zagyva, a Tápió és a Hortobágy-Berettyó folyása mentén helyezkedik el”. A némi földrajzi ismerettel bíróknak hagyok időt a megállapítás feldolgozására, a többiek meg nyugodtan rákereshetnek a neten a folyónevekre. A Tisza és a Zagyva vitathatatlan. Na, de a Tápió már Újszásznál beleömlik a Zagyvába, Szolnok, de még a külterületei sem feküdtek soha a partján! A Hármas-Körös pedig Gyomaendrőd és Békésszentandrás határában folyik, miként a Hortobágy-Berettyó is legalább egy órányira van tőlünk, és inkább Mezőtúr folyója, mint a miénk! Vagy lemaradtam volna arról, hogy Szolnok határait kiterjesztették?
Ehhez képest már tényleg csak kákán a csomó, vagy Tücsök és Bogár a Ludas Matyiból a cikk utolsó gondolatát piszkálni: ?ha vonattal érkezünk, akkor az ország legrégebbi vasútállomására futhatunk be?. Vasutas város vagyunk, meg Szolnok napja is a vasúthoz köthető, így csak remélni tudom, hogy szolnoki ilyen mondatot soha nem ejtene ki a száján. Mert a jelenlegi vasútállomás ugye 1975 óta szolgálja az utasokat, de az elődei is csak 1909 és 1857 óta álltak ezen a helyen. És még azt se mondhatjuk – legyünk bármilyen elvakult lokálpatrióták -, hogy itt futna az ország legrégebbi vasútvonala.
Jaj! Van baj! Leginkább a gondolkodó olvasóval.
A Facebook egy nagyon jó kommunikációs eszköz. Tetszik vagy sem, lassan kimondhatjuk, aki nem használja, az lassan láthatatlan. A politikában meg különösen hasznos, hiszen a legolcsóbban, a leggyorsabban és a legjobban célozva üzenhetünk híveinknek, reménybeli híveinknek, ellenfeleinknek és a bizonytalanoknak. Hasznosságának mértéke azonban egyenes arányban van a veszélyességével is. Tényleg könnyen hülyét csinálhat magából az ember. Ami persze csak akkor tűnik fel, ha nem önmagánál butább olvasókat vizionál posztja befogadóiként. Mert csak ők hihetik el és oszthatják fenntartás nélkül, hogy Szolnok mellett folyik a Tápió, a Hármas-Körös vagy a Hortobágy-Berettyó. A többieknek hangosan röhögniük kell vagy sírni, hogy ilyen mondatok megjelenhetnek. A város első emberének a neve alatt! Ez ránk se vet jó fényt.
