A múlt foglya, aki még mindig a Csáklya utcai híd építését erőlteti, hiszen ennek az álomnak a gyökerei lassan negyvenéves múltra tekintenek vissza, és ennyi idő alatt nagyon sok minden változott Szolnokon (is). Tudom, az elmúlt másfél évtizedben nagyjából másfél milliárd forintot költött el az állam erre az ötletre, de még mindig jobban járna mindenki, ha ezt Tiszába dobott pénznek tekintenénk, mintsem újabb milliárdok égetésével folytatódna egy végső eredménnyel soha nem járó tervezés. Politikai kalandor, aki a Csáklya utcai híd felépítésével kampányol, vagy attól remél voksokat, hogy mások nyakába próbálja varrni e terv meghiúsulását. Az pedig egyenesen nem tudja, miről beszél, aki azt próbálja elhitetni, hogy a 442-es főút Szandaszőlőst – és további három települést – elkerülő szakasza valamint a Csáklya utcai híd csak együtt valósulhat meg, vagy ezektől a beruházásoktól csökkenne Szolnok belvárosának a forgalma, eltűnnének a reggeli, a délutáni és a hétvégén dél körüli dugók. Viszont a Csáklya utcai híd bekerülési költségéből a megépítése nélkül is meg lehetne oldani Szolnok jelenlegi és az elkövetkező években várható közlekedési problémáit.
Válasszuk le a Csáklya utcai híd projektről a 442-es főút Szandaszőlőst, Rákóczifalvát, Rákócziújfalut és Martfűt elkerülő szakaszát, azaz felejtsük el az új hidat és koncentráljunk az évtizedek óta ígért útépítésre! És bár vannak, akik a 2026-os parlamenti mandátumukat attól remélik, hogy ezt a projektet csak Szandaszőlős elkerülésével akarják letudni, az ilyen elképzelés nem más, mint a szavazatmaximalizálás. (Matematika: bekerülési költség, Szanda vs. Falva és Újfalu szavazóinak száma, Martfű meg már másik körzet.) A 442-es új nyomvonalának pénzügyileg, nemzetgazdaságilag és Szolnok szempontjából is csak úgy van értelme, ha a Szent István-hídtól indulva a Szandai nagyréten át, Szanda és Falva között átvágva a jelenlegi 442-esen, Falvát, Újfalut és Martfűt Keletről elkerülve csatlakozik rá a Martfű alatt már meglévő, az M44-es autópályához vezető útra. Ezen a szakaszon nem kell hidakat, felüljárókat, maximum csomópontokat építeni, és megvalósítható fokozatosan is. Ráadásul, ha csak a Szentkirályt elkerülő, négyszámjegyű út példáját vesszük, akkor egy ilyen beruházás nem más, mint a helyi országgyűlésiképviselő érdekérvényesítő képességének mutatószáma. (Ebben az esetben ez két évtizede nullát mutat.)
A 442-es elkerülő építésének fontos eleme a Szent István-híd kiszélesítése, ami nagyságrendekkel olcsóbb lenne, mint egy új híd építése, főleg, hogy a kilencvenes évek elején eleve így tervezték a megépült átkelőt. Ugyancsak fontos lenne a Szandai réten lévő áruházas terület rákötése a Szent István-híd, 442-es, régi 4-es csomópontra, azonban teljesen felesleges, költséges sőt veszélyes a Tiszaliget megnyitása ebből az irányból. Egyrészt mert a Tiszaligeten átmenő forgalom nem oldana meg semmiféle közlekedési anomáliát, ráadásul egy újabb „százlábú híd” megépítését követelné, és elindítaná a Tiszaliget benépesedését, átjáróházzá válását. Azaz a liget funkció drasztikus leépítését, ami csak és kizárólag az ottani ingatlanokkal spekulálóknak az érdeke.
Már többször leírtam, hogy a Csáklya utcai híd megépítésének a következő negyedszázadban nagyjából nulla az esélye, és nemcsak azért, mert 1963 óta harminc évenként épül új Tisza-híd Szolnoknál. Sokkal inkább azért, mert Szolnoknál jelentősebb városok (lásd Szeged, Dunaújváros) esetében sem építenek 1-1,5 folyamkilométerenként hidat, illetve ennél fontosabb folyami átkelők hiányoznak jelenleg az országban. Ráadásul minimális realitásérzék elegendő annak belátásához, hogy a lerohadt magyar vasút, a még mindig hiányos autópályahálózat, és a halálos állapotban lévő egy- és kétszámjegyű utak mellett egy ilyen presztízsberuházásra mikor lesz az államnak pénze. Ez a realitásérzék egyébként tetten érhető Szolnokon is, elég csak a 635 millió forintból idén megújított Temető utcai bölcsődére gondolni, ami ugye a Csáklya utcai híd felhajtója helyén vagy közvetlen közelében, azaz egy „ólomlerakónál” lenne.
A Csáklya utcai híddal szemben a legfontosabb érvnek azonban annak kellene lennie, hogy Szolnok magjának közlekedési problémáin nemhogy javítana, de egyenesen rontana. Tessék ránézni a város térképére, és fel kell, hogy tűnjön: Szolnok Tisza és vasúti sínek által határolt magja hét ponton („kapun”) keresztül közelíthető meg. Márpedig a Csáklya utcai híd nem nyitna nyolcadik „kaput”, hanem rázúdítaná a forgalmat a Mártírok úti, a Reptárnál lévő pontra. Szolnok közlekedési gondjain leginkább az segítene, ha ezeknél a „kapuknál” – Mártírok útja a Reptárnál, Temető utcai sorompó, Kolozsvári felüljáró, Thököly úti felüljáró, Pozsonyi úti aluljáró, Besenyszögi úti vasúti aluljáró, belvárosi Tisza-híd/Helikopteres körforgalom – meg lehetne állítani a befelé tartó forgalmat, ezeket a „kapukat” és a hozzájuk vezető utakat négysávosítani lehetne, illetve a városmag közlekedését alapvetően újragondolnánk.
A Csáklya utcai hídra eddig elszórt pénzből például rég P+R parkolókat kellett volna kialakítani az említett „kapuk” közelében, ahonnan gyorsabban és olcsóbban lehetne bejutni a belvárosba, mint a belváros utcáin parkolni. Jelenleg egyetlen ilyen parkoló nincs a városban, miközben a Szolnokon dolgozók és Szolnokot használók jelentős része a környékbeli településekről autóval érkezik. Egy ilyen fejlesztés persze komoly, nem a város tulajdonában lévő cégekkel való összefogást is igényelne, hiszen Szolnok közlekedési szerkezetének átalakítását a P+R parkolókra épülő buszhálózattal kellene elindítani, nem pedig hetvenéves buszvonalak variálásával és a járatsűrűségről folyó álvitákkal.
Nettó népbutítás azt állítani, hogy a Csáklya utcai híd megoldaná Szolnok közlekedési gondjait. A Csáklya utcai hídról beszélni addig volt értelme, amíg onnan 1,5 kilométerre nem épült meg a Szent István-híd, amit aztán nem tehermentesített az M4-es északi elkerülője. Szolnok problémája ma már nem az átmenő forgalom – Szandaszőlősé igen -, hanem saját, rosszul szervezett belső közlekedése (benne a visszafejlődő közösségi közlekedéssel, a mindenhová autóval eljutás istenítésével), és az agglomerációból rá ömlő autóáradat. Persze értem én, hogy egyszerűbb egy álommal hitegetni a választókat, mint nekiülni és újragondolni Szolnok közlekedését, és végrehajtani elsőre akár fájó, nem népszerű lépéseket is.
Meséket akarunk vagy élhető, fejlődő Szolnokot?
