Most még csak bosszantó probléma a Madách utcai sikátornál lévő lyuk. Egyrészt a parkoló autók és a lyuk - a terelő bója - között nehezen férnek el a mindenféle méretű járművek, ezért a bója sokszor odébb kerül. Másrészt az erre járó gyalogosok, bringások is nehezen veszik észre az alattomosan megbújó lyukat. Az igazi baj azonban akkor lesz, amikor a környéke beszakad. Talán pont egy olyan építőanyagot szállító teherautó alatt, amilyen alig egy hónap alatt előidézte ezt a lyukat. Más haszna érdekében ismét a városnak lett/lesz kára.

Szolnok egyik különlegessége, hogy szinte a belvárosában található a Tisza és a Zagyva torkolata, ami két hídról és két sétányról is megcsodálható.Idegenforgalmi különlegesség, látványosság, csoda. Ha el tud tekinteni az ember a torkolatnál lévő csónakház állapotától és a Zagyva felőli oldalát felverő gaztól. Azt még csak értem - bár felháborít -, hogy nincs pénz az épület felújítására. De, hogy kaszára, kapára se fussa? Miért kell ezzel a látvánnyal - és Szolnokról kiállított bizonyítvánnyal - távoznia annak, aki a torkolatunkat akarta megnézni?

Szerintem az a hagyomány, hogy a karácsonyfákat Vízkeresztkor lebontjuk. Ez ugye január 6-án volt. Óhatatlan, hogy ezen a napon, vagy utána lecsupaszított fenyőfák kerülnek a belvárosi utcákra. A kérdés, hogy a kidobott fáknak meddig kell Szolnok utcáit díszíteniük. Avagy a szállítóknál Vízkereszt akkor van, amikor akarják? (A kép január 17-én készült, 11 nappal Vízkereszt után.)

Volt egyszer egy álom Szolnok új városközpontjáról. Volt ennek az álomnak egy képe, egy modern szállodáról. Aztán szétfoszlott az álom. Szolnok közepén viszont ott maradt ennek az álomnak nagyon sok nyoma és következménye. A tönkrement fényreklámmal, a pusztuló épülettel, a funkcióváltásból következő, száradó ruhákkal. Szolnok közepén járok, egyszer majd rád találok.