2025.08.27. (szerda)

Nyár’12: Szolnoki házak (4.): 1. számú irodaház

Nyár’12: Szolnoki házak (4.): 1. számú irodaház

Dátum:

A második világháború után megjelenő építészeti irányzat egyik első szolnoki képviselője a Kossuth téri irodaház. A hetvenes-nyolcvanas években leginkább a tetején lévő hatalmas neonreklámmal hívta fel magára a figyelmet. A szocreál építészet egyik országosan is számon tartott alkotása.

NYÁRI ISMÉTLÉS

A Kossuth tér és a Kossuth Lajos utca sarkán álló, úgynevezett 1. számú irodaházat 1953-ban, az első öt éves terv idején adták át. Hogy előtte mi lehetett a helyén, arról kevés fotó tanúskodik, amiből arra következtethetünk: nem itt állhatott az egykori Piac, majd Kossuth tér legszebb háza. Egy, a két világháború közötti évekből származó képeslapon látszik, hogy a térnek ezt a végét egy földszintes, az utcára nyíló ajtói alapján feltételezhetően üzleteknek otthont adó épület zárta le. Bár bizonyíték nincs rá, de a körülötte álló épületek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a „bazár-szerű” ház helyére talán már az ötvenes évek előtt is tervezhettek a teret és a hidak felé vezető utcát szegélyező „palotákhoz” hasonló épületet.

Ám az építkezés csak az ötvenes évek elején kezdődött el. Bő félévtizeddel azután, hogy a Papp Imre vezette szakemberek 1946-ban elkészítették azt a városfejlesztési tervet, ami jórészt a mai napig meghatározza Szolnok szerkezetét. Az irodaház felépítését indokolhatta, hogy a rohamos léptekben iparosodó, illetve lakosságszámában is elképesztő ütemben gyarapodó városban ekkor még a megye- és a városházán kívül egyetlen olyan épület sem volt, amely alkalmas lett volna a sokasodó hivatalok elhelyezésére.

Az irodaház tervezésére a Középület Tervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozó Rimanóczy Gyula kapott megbízást, akit joggal nevezhetünk a kor egyik sztárépítészének is. Annak ellenére, hogy az 1903-ban született és a Műegyetemen diplomát szerzett építész 1933 és 1948 között már önálló tervezőirodát vitt, és templomépítő munkásságát például a fővárosi Bosnyák téri templom fémjelzi. A „rendszerváltás” után viszont az ipari épület, iskola és irodaház építés egyik meghatározó alakja volt. Tervezőasztalán születtek meg a Veszprémi Egyetem épületei, vagy a budai Duna-part Szabadság- és Petőfi-hidak közötti szakaszát uraló Műegyetem R épülete, amiért később Kossuth-díjat is kapott. Ajkán vájáriskolát, Várpalotán középiskolát, Győrben pedig – ma már műemléknek számító – ipari-tanuló iskolát tervezett a szocialista realista építészet jegyében.

Szolnokon nemcsak az 1. számú irodaház jelezte, hogy a nehézipar fejlesztésével párhuzamosan a város arculatán is komoly nyomot akar hagyni az új világ. A szocreál építészet első alkotása, a Ságvári Endre Művelődési Ház 1950-ben készült el a mai Szapáry úton. A Ságvári körúton a piactól a Zagyva-hídig tartó házsora is ekkor épült. Az SZTK építését pedig akkoriban kezdhették, amikor a Kossuth téri irodaházat átadták.

Hogy mikor került az „OTP, a lakosság szolgálatában” zöld neonreklám az épület tetejére, sajnos nem tudni. Ahogy annak sincs nyoma, mikor és miért szerelték le onnan. Ugyancsak régi képeslapok alapján állítható, hogy a fényreklám a hatvanas évek elején még nem volt ott, a rendszerváltáskor viszont még biztosan világított.

Emlékeim szerint bank nem működött az épületben. Viszont 1954-től, legalább fél évszázadon keresztül itt szerkesztették a megyei napilapot, amely a Baross utca 7-ből tette át ide a székhelyét. És ami miatt a szolnoki rendszerváltás egyik emblematikus épülete lett az 1. számú irodaház. Ugyanis 1989 őszén, a frissen alakuló pártok egyik első közös megmozdulása volt az addig az állampárt felügyelete alatt működő megyei napilap jelképes el-, pontosabban lefoglalása. Fodor Tamás, rendező vezetésével az épület előtt demokráciát és sajtószabadságot követelők az esemény végén körbefogták az épületet, majd kívülről kezüket a falra téve, lefoglalták azt. Persze a pártlapot nem tudták megszerezni – azt máig tisztázatlan körülmények között egy német cég privatizálta -, viszont nem sokkal később az új pártok itt kapott városi irodát. Máig felejthetetlen emlékem az első emeleti büfében, egy helyi kisgazda potentát szájából elhangzó mondat: „aki fideszes, annál neveltetési problémák vannak”.

A háromemeletes, alápincézett, szabályos négyzet alakú épület egy jellegtelen udvart fog közre. Ami miatt mégis érdemes egy-egy pillantást rávetni, az a bejárati kapu díszítettsége, illetve a legfelső ablaksor fölött futó stukkók.

(A cikk először január 17-én jelent meg.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (112.): Érdekes nevek és kapuk

Valószínű, hogy az utca névadója, Bercsényi Miklós járt Szolnokon. Ám, ha mégsem, akkor is méltó volt arra, hogy hamvai hazaszállításának évében közterületet nevezzenek el itt róla. Olyan elnevezéseket lecserélve, amelyek már sem a valóságot nem fedték, sem a fejlődő városhoz nem illettek.

Szolnoki házak (12.): Cukorgyári bérház

Legalább annyira meglepődnék, ha előbukkanna a Kossuth utca 12. szám alatti ház eredeti homlokzatszínén, mintha hirtelen tucat számra kerülnének elő fotók az épület elmúlt évtizedeiről. Ha a házszám alapján nem ugrik be, a hatvanasról van szó.

Utcasoroló (116.): Két fél, két arc

Szolnoknak kevés olyan közterülete van, amelynek annyira eltalált lenne a neve, mint a Széchenyi körúttól a Malomszögi-hídig vezető Kaán Károly utcánk. Azzal együtt, hogy kevés ennyire kétarcú utca van a városban, hiszen az eleje Szolnok "rózsadombján", a vége pedig a parkerdején vág át.

Vendégposzt: Régészeti utazások (5.)

Mi maradt az egykori építészeti alkotásokból, milyen kézzelfogható bizonyítékok szemléltetik Szolnok történelmi jellegzetességeit? Mikor, milyen lehetett a vár és a város? Ezekre a kérdésekre keresi a választ sorozatában Dr. Kertész Róbert. Ezúttal egy 1750 körül készült szoborról is szó lesz.