2025.11.30. (vasárnap)

Nyolc csillag

Nyolc csillag

Dátum:

Mélyen meghajolok A Négyszögletű Kerek Erdő valamennyi alkotója előtt. A darabban játszó nyolc színészt pedig szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Ugyanis tudnak táncolni, énekelni és szívvel, alázattal játszani.

Nagyon mélyen szeretnék meghajolni a Szigligeti Színház A Négyszögletű Kerek Erdő előadásának valamennyi alkotója előtt. A darabban játszó nyolc színészt – Ónodi Gábor, Harna Péter, Stelly Zsófia, Jankovics Anna, Deme Gábor, Lugosi Claudia, Tárnai Attila és Tóth Tamás – pedig szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani. Amennyiben nézőként van jogom ilyesmit tenni, akkor hangosan követelem, hogy tessék őket sokkal többet, az eddigieknél jelentősebb szerepekben játszatni. Ugyanis tudnak táncolni, énekelni és szívvel, alázattal játszani. Ami nemcsak egy gyerekdarabnál jön jól. Főleg, hogy Lázár Ervin meséje felnőtt produkcióként is értelmezhető.

Ónodi Gábor láttán csak azért nem kiáltottam fel előadás közben – hát ennek a fiúnak kellemes az orgánuma, remekül énekel, és képes egy darab mozgatórugója lenni, tehát miért kell mindig a harminckettedik alabárdos szerepét ráosztani -, mert nem akartam zajosabb lenni a kis közönségnél. Tóth Tamás írója, Zirzurr fogorvosa és Zordonbordona három olyan arc, ami arra utal, hogy ez az ugyancsak remek hangú – dalban és prózában is -, jó kiállású színész is sokkal többre képes, mint amit mostanában rászabnak. Stelly Zsófia már a Csupa ballábban is megmutatta, hogy egy sokra képes, ígéretes pálya elején álló színésznő, akinek a hangja nyolc ember kórusából is kitűnik, és aki olyan lelkesedéssel képes akár egy nyulat is életre kelteni, mint kevesek.

Vagyis, egy „konkurense” volt a színpadon, Lugosi Claudia. Ha egy árva szót sem szólt volna, csak a mozgását látjuk, akkor is bármelyik pillanatban tudjuk, hogy egy mesebeli lovat alakít. Szöveg nélkül is kitalálhattuk volna, hogy szerepe szerint mit gondol vagy érez. De szerencsére beszélt és énekelt. Mert, mint esetében jól tudjuk, ezek neki nem okoznak nehézséget.

Könyörgöm, tűzze műsorra a Szigligeti a Macskafogót! Elsősorban azért, hogy Jankovics Anna valamelyik patkányt eltáncolhassa. De bármilyen zenés, vidám darabot elő lehetne venni, lenne hozzá Jankovics Anna személyében olyan női fő- vagy mellékszereplőnk, aki a csillagokat lejátssza nekünk.

Tudom, soknak tűnik a magasztalás, de képtelen vagyok abbahagyni. Harna Péterrel kell folytatnom a sort. Az Én és a kisöcsém láttán már jeleztem, hogy akár Kabos Gyula örökösét is láthatjuk benne. Most viszont azt kell mondanom: Feleki Kamil Bruckner Szigfridjét tette pillanatok alatt zárójelbe Harna, akinek igazság szerint bármilyen táncos-komikus szerepet ki lehetne osztani. A szívem vérzik, amikor nyúlfarknyi szerepekben látom.

Nem hagyhatjuk említés nélkül Deme Gábort sem, aki iskolapéldáját mutatja annak, hogyan lehet egy figurát jelenetenként felépíteni. Ráadásul egy olyan alakot, akinek a jellemét és a megítélését is meg kell fordítani a két felvonás alatt. Hát miért nem lehet ennek a színésznek a zászlólengetésen túl alkalmat teremteni a bizonyításra? És most írjam le ezt újra Tárnai Attiláról is? Megérdemelné, mert tőle is azt kaptuk, hogy sokkal többet tud a színészetről, mint amennyit egyébként lehetősége van megmutatni.

Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek a nyolc remek színésznek, egy jól megírt darabból kiválóan rendezett előadás teremtett lehetőséget arra, hogy megvillantsák oroszlánkörmeiket. Az lenne a mi nagy szerencsénk, ha a mindenkinek ajánlható A Négyszögletű Kerek Erdő alcímét magukra vennék, és az ő játékuknak soha nem lenne vége.

 

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Tokkal-vonóval vállalható

A Coming out-ot nemcsak azért érdemes megnézni, mert ezzel is támogathatjuk a hazai filmgyártás életben maradását, ha pedig a Tisza moziba váltunk rá jegyet, akkor a város legfontosabb kulturális központja mellett is letehetjük a voksunkat, hanem mert tényleg jó.

Maradj otthon mozi: Fábri kérdése

Embernek maradni és meghalni, vagy megalázottan életben maradni másokért? Király Lászlók vagy Gyuricza Miklósok leszünk? Hogyan lehet egy két helyszínen játszódó, tulajdonképpen színházért kiáltó történetből másfél órás, izgalmas, felejthetetlen mozit csinálni? Fábri tudta.

Ki a bolond?

Hónapokkal a bemutató után ültem be az Egy bolond százat csinál című darab szolnoki előadására. Semmi egyebet nem akartam, csak egy kis péntek esti kikapcsolódást. A teltházas nézőtéren ezt meg is kaptam. Ennyi és nem több. De miért baj az, ha a színház erről is szól?

Játsszunk együtt!

A szolnoki Shakespeare Összes Röviden egyrészt tökéletes kikapcsolódás, másrészt jó alkalom arra, hogy a jövő színházi nézőit megfertőzze. Mert szobaszínházi körülmények között sok mindent megmutat a színjátszás lehetőségeiből, miközben nemcsak nézők, de játszótársak is vagyunk.