Szeptember végén tettem beismerő vallomást arról, hogy olykor praktikus okokból megszegem a közlekedési szabályokat. Nem mentség, de úgy tűnik, ezzel nem vagyok egyedül. Ami talán mégis pozitívum ebben az egészben, hogy mintha mások is törnék a fejüket, miként lehetne praktikusabb a szolnoki közlekedés.

Lassító tényezők

Az egyik felvetés a reggeli csúcsforgalom gyorsítását – pontosabban normális sebességre kapcsolását – érinti. Aki autóval közlekedik a városban hét és nyolc óra között, az pontosan tudja, hogy abban a hatvan percben szűkek az utcák áteresztőképességei. Előtte és utána általában kevesebb a gond, viszont pont akkor, amikor mindenki késében van, ezért a legtöbben sietni próbálnának, bizony lelassul a forgalom. Közös tapasztalat, hogy ennek a lassulásnak van három olyan oka, ami talán kezelhető lenne.

Az egyik a munkagépek közlekedése. Vitathatatlan, hogy mindenki időben el akarja kezdeni a napi munkáját, de biztos, hogy reggel hét és nyolc között kell a 25 km/h feliratú traktorokkal a városon átvágni? Ha már hétig nem ért a terepre a kolléga, akkor nyolc után nem érne rá? Aminek köszönhetően nem kellene lépésben menni például a Városmajor úton, ahol egyébként sem egészséges előzni.

A másik a tanulóvezetők hada. Világos, hogy mindenki mazsolaként kezdte, és az is tiszta sor, hogy valós közlekedési szituációkban kell edződniük a tanulóvezetőknek. Ezekből kifolyólag általában toleráns is vagyok a T-betűs autókkal, amiért cserébe hasonlót várnék el. Csak úgy egymás között – az oktatók és a már oktatottak – nem állapodhatnánk meg abban, hogy reggel hét és nyolc óra között szünetel az autóvezető-képzés a városban? Vagy csak a rutin pályákon folyik, ott, ahol senkit nem zavar egy ügyetlen parkolás, bizonytalan kanyarodás vagy óhatatlan lefulladás.

Talán ugyanígy meg lehetne kérni a Remondis kukás autókat irányító szakembereit, hogy reggel nyolc óra előtt ne induljanak el a kocsik. Vagy, ha ez elkerülhetetlen, akkor a város szélén, a kisebb forgalmú utakon dolgozzanak olyankor. Mert aki fogott már ki szemetet gyűjtő kukásautót valamelyik szűk belvárosi utcában, az fel tudja idézni, milyen érzés minden ház előtt csak egy-egy percet várakozni.

A zavaró rendőrök

A lazán lóbáló zsarukák cikkben utaltam arra, hogy a reggeli forgalmat olykor a rend őrei nem segítik, hanem jó szándéktól vezérelve inkább akadályozzák. És mintha a helyzet romlana.

Október első péntekjén fiatal őrmester teljesített szolgálatot a Belvárosi iskola előtti zebránál. Nem tudom, milyen megfontolástól vezérelve, de úgy érezte, akkor jár el helyesen, ha a gyalogosokat egyesével segíti át a zebrán. Aminek az lett a következménye, hogy a Szapáryról már alig lehetett jobbra kanyarodni a zsinagógánál. Pedig az ifjú kollégának csak annyit kellett volna tennie, hogy határozott fellépésével a gyalogosokat is megállásra kényszeríti, összevár kisebb csoportokat, addig pedig lengő kezével az autók gyors áthaladását segíti elő. Így a biztonság is megmaradna és a forgalom se állna be.

A Fiumei iskola közelében múlt pénteken reggel szolgálatot teljesítő ifjú kollégáról jutott eszembe egy másik dolog. Szerintem a zebránál nem azért van a rendőr, hogy az egyik oldalról, mint egy gyalogos besétáljon az átkelő harmadáig, közepéig, majd mint egy eltévedt turista visszaforduljon. Csökött agyam szerint akkor jár el helyesen, ha mielőtt a gyalogosokat a zebrára engedné, a forgalmat leállítva, magasra tartott kézzel besétál középre – ellenőrzi, hogy a vaksi autósok valóban megálltak-e -, majd egyértelmű karjelzéssel átsegíti a gyalogosokat. Ezt követően pedig vagy kisétál a járdára, vagy kilencven fokban elfordulva, a testével párhuzamosan engedi elmenni az autókat.

Szerintem nem olyan bonyolult ez a feladat, csak közben nem lehet sem sms-ezni, sem a szolgálatai füzetbe írogatni.

Forgalmi anomáliák

A szabálytalanságaimról szóló cikk kapcsán a legtöbben a Várkonyi téri körforgalmat citálták. Mondván: az kétsávos. Merthogy amikor elkészült, az volt. Meggyőződésem azonban, hogy jelenleg nem az. Sajnos. Viszont ezt nem ártana tudatosítani.

A Várkonyi téri körforgalom akkor lenne kétsávos, ha ezt a korforgalomba érkezés előtt tábla jelezné, továbbá, ha az aszfalton a felfestés is erre utalna. Attól, hogy elvileg elférünk egymás mellett két autóval, szerintem még nem mehetünk a párhuzamos közlekedés szabályai szerint. Pedig – mint Angliában tapasztaltam – a valóban több sávos körforgalom nagyon praktikus. A külső körön azok haladnak, akik már a következő kihajtón el akarják hagyni a kereszteződést. A belsőn pedig mindaddig azok, akik viszonylag hosszabb ideig maradnak a körben. Nem mondom, meg kell az ilyesmit szokni, ám amíg nincs ilyenünk, addig ne próbálkozzunk vele.

Ahogy a Szapáry és a Baross utca kereszteződésében a balra kanyarodással sem. Az előző cikkre reagáló egyik olvasó jelentette ki, hogy ott szerinte nyugodtan lehet balra kanyarodni, mert nemcsak a logika kívánja ezt meg, de tábla sem tiltja. Elmentem megnézni. Azzal mélységesen egyetértek, hogy legalább a Tisza felől érkezve engedni kellene a balra kanyarodást – így nem kellene az Adyig elmenni, majd valahol visszafordulni -, ám jelenleg ez tilos. Nemcsak azért, mert a felfestés és a közlekedési lámpa is erre utal, de nagyjából a Lipóti pékség előtt, nagyon eldugva egy tábla is erre utal. Igaz, nem ez az egyetlen közlekedési tábla a városban, amit nehéz felfedezni a növényzet miatt.

És legalább ennyire nehéz felfedezni a logikát abban a helyi szabályban, ami a Gárdonyi útról tiltja az Adyra történő balra kanyarodást. Szemből, a Pláza felől ugyanis mind a két irányba lehet kanyarodni. Ezért érthetetlen, hogy a Gárdonyiról szabályosan ezt csak úgy tehetem meg, ha előbb átmegyek az Adyn, majd a Skála rakodója előtt megfordulok, és ismét kivárom a lámpát, aminél persze már mehetek jobbra, azaz a Tabán irányába.