Talán nem túlzás azt állítani, hogy több évtizedes szolnoki emlékekkel rendelkezőnek vagy a város régi épületei iránt érdeklődőnek kell lennie annak, aki elsőre felismeri ezt a valamikor az előző századfordulón épült, klasszicizáló palotát. Amelynek eredeti homlokzata Róth Dezső festett képeslapján maradt ránk 1916-ból, talán nem mindenki örömére.
A törvény által életre hívott Osztrák-Magyar Bank 1878-tól a Monarchia közös, központi pénzintézeteként működött. Virágkorát azonban valószínűleg 1900-tól élte, miután az egész birodalomban egységes, törvényes fizetési eszköz, a korona bankjegyeinek kibocsátója lett. Méreteit jól mutatja, hogy 1895-ben már 250 kirendeltsége működött az akkori Európa egyik legnagyobbjának számító országában. Azaz a Monarchia minden jelentősebb településén, így a történelmi Magyarország valamennyi megyéjének székhelyén is volt fiókja. Valószínű tehát, hogy a szolnoki Magyar utcában álló palota is valamikor az előző századforduló táján épült. Egy korábban bemutatott képeslap feladási dátumozása alapján 1908-ban már biztosan állt.
A Magyar utcai bankpalota egyik érdekessége, hogy a többi, korabeli, szolnoki pénzintézettel ellentétben egy mellékutcában kapott helyet. Gondoljunk csak bele, hogy a később Sztár áruházzá alakított Népbank, illetve az egykor a Magyar Király Szálloda (ma múzeum) és az adóhatóságnak helyet adó Pénzügyigazgatóság (ma könyvtár) közé épült Tiszavidék Takarékpénztár a város főterére, a Mezőgazdasági Takarékbank a Gorove/Kossuth útra, a Kereskedelmi Bank a korzó és a főtérre vezető út kereszteződésébe, a Hitelbank pedig a korzóra került. Igaz, ez utóbbinak az első, Szapáry utca előtti épülete még a Megyeháza mellett, a mai Rózsakert felé néző telken állt. Tehát némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a pénzintézetek az előző századfordulón a forgalmasabb, jól látható telkeket keresték, ahol olyan házakat építhettek, ahová közvetlenül az utcáról is be lehetett menni.
És ez a másik különlegessége az Osztrák-Magyar Bank szolnoki fiókjának. Épülete nem az utcafronton áll, hanem egy kertben, amit díszes kerítés választ el az utcától. Aminek legalább két oka lehetett. Egyrészt tőlünk Nyugatabbra, főleg a mediterrán vidékeken nagy divatja volt az ilyen kertbe állított, elegáns palotáknak. Másrészt valószínűsíthető, hogy ez a pénzintézet nem a „lakossági”, hétköznapi ügyfelekre koncentrált, hanem az állami intézményekre, a nagyobb vállalkozásokra, akiket nem lehetett egy utcára nyíló bankfiókban – mindenki szeme láttára – fogadni.
Igazán kár, hogy az Osztrák-Magyar Bank kertben álló palotájával induló, és az ugyancsak kerítés mögött álló gimnáziummal végződő Magyar utcára nem ez a fajta beépítés lett végül a jellemző. Holott biztosak lehetünk abban, hogy az említett két épület felhúzása után változtak meg először jelentősen annak a közterületnek a házai és ezzel a képe is.
Visszatérve Róth Dezső 1916-ban postára adott, színezett képeslapjára, az jól mutatja az elegáns, egyemeletes épület áloszlopos homlokzatát, díszes kovácsoltvas kerítését. Na meg a szomszédos, valószínűleg földszintes „parasztház” egy részletét, illetve a kiépített járdát meg a korabeli útviszonyokat.
Azt sajnos csak egy későbbi fotó mutatja, hogy a hajdani szép épületet miként sikerült barbár kezeknek elcsúfítania, plusz emelettel, bővítéssel, bárminemű szépérzéket nélkülöző tetőablakokkal megerőszakolni. Kár, hogy nincs kint egy tábla az épület falán az eredeti bankpalota tervezőjéről, kivitelezőjéről és történetéről. Mellette pedig egy másik, amin felsorolnánk mindazokat, akik ezt a förmedvényt megrendelték, megtervezték és engedélyezték. Akik remélem, legszívesebben a diplomájukkal együtt égetnék el Róth Dezső valamennyi képeslapját, hogy ne maradjon árulkodó jele a munkásságuknak. Csakhogy miként az internet, úgy a múlt papírlenyomatai sem engednek felejteni!
