Először azt akartam írni, hogy nem lehet minden nap jó éttermekbe járni. De rájöttem, hogy ez így félrevezető lenne. Hiszen mitől jó egy étterem? Elsősorban attól, hogy ehetőek az ételeik, pontosabban valami pluszt adnak az ízekhez. Továbbá, hogy friss a kínálat és egy nap, két hét vagy három hónap múlva is ugyanazokat az ízeket találom. Másodsorban az ételeket körülvevő dolgoktól: az étterem kinézetétől, a tisztaságtól, a felszolgálóktól, és persze az áraktól.

Azonban, ha mindez igaz, akkor azt kell mondanom, hogy minden nap csak jó éttermekbe szabad járni, és azonnal hozzá kell tennem, hogy a „jó? jelző itt nem a csillagászati árakra, a flancos külsőre és az egyéb sznobériákra vonatkozik. Mert jártam már előkelő, és számtalan újság által istenített étteremben, ahol bizony olyan büdös volt a hagymás rostélyos húsa, hogy vissza kellett küldeni. Meg olyan majdnem Michelin-csillagos budai vendéglőben is, ahol bicskanyitogató módon viselkedtek a pincérek.

Szóval a lényeg szerintem az, hogy olyan helyekre járjunk enni, ahol tisztában vannak a saját lehetőségeikkel, nem akarják átugorni az árnyékukat, és a maguk módján tisztességesen végzik a dolgukat.

Az ilyen helyeket főleg ajánlás útján lehet megtalálni. Nekünk például már tavaly is többen mondták, hogy a Sütő utcában van egy kis hely, ahol egyszerűen, de jól főznek, és kiválóan alkalmas arra, hogy munkanapokon ott ebédeljen az ember. Sőt, volt valaki, aki azt állította, a megyeházáról is képes elmenni odáig egy jó ebédért. Ez pedig komoly elismerés.

Az ilyen egyszerű, de jó helyek másik ismertetőjele, ha dél körül sokan sertepertélnek körülöttük. Mert például az ajtajukon kilép egy idősödő hölgy elégedett arccal, kezében egy ételhordóval. Vagy szembe jön egy nyakkendős úr, kezében két átlátszó szatyorral, benne ételes dobozokkal.

A Sütő utcában található – nem éppen találó nevű – Le Diner Restaurant egy végtelenül egyszerű, családias kifőzde. Nincs abban semmi különös, meg extra, csak arra vállalkoznak, amire egy ilyen hely való. Gyorsan, választékosan és frissen ebédet kínálni azoknak, akik nem főzhetnek naponta, akinek a munkahelyén nincs közétkeztetés, akik napközben megéheznek. Nem kell tőlük méteres étlapot várni, különleges berendezést, ámulatba ejtő italkínálatot, mert nem ez a cél.

Amikor először ettünk náluk, a párom azt mondta: kicsit olyan az ízük, mintha otthon készült volna. Ráadásul a viszonylag válogatós gyerekeink is találtak maguknak ebédet, amit nem csak piszkálták, de meg is ették. Az pedig később nekem esett jól, hogy nyugodtan beugorhattam megrendelni az ebédemet, majd intézhettem tovább a dolgaimat, és mire 10 perc múlva visszamentem már ott várt becsomagolva, az érezhetően friss, meleg étel.

Egy jó étterem, egy jó hely ennyiről szól. És bár a nagy étteremkritikusok lenézik őket, holott egy város életében, közérzetében, nagyon fontos szerepet töltenek be.