Faragó Sándor, aki egyébként a Kossuth úton, az egykori Steiner-féle ház melletti épületben működtette papíráruházát, valamikor 1912 és 1922 között jelentette meg ezt a fekete-fehér képeslapot. Illetve ugyanennek színes változatát is. Igaz, azon már egy plusz utcai lámpa is látható.
Kevés újdonságot tudok ezzel a képeslappal kapcsolatban mondani, hiszen éppen három és fél évvel ezelőtt már írtam ugyanennek a felvételnek a színes változatáról, amit anzikszként legkésőbb 1922-ben küldhetett egy bizonyos Margit Szolnokról a fővárosba. A képet nagyjából a mai Szapáry és Baross utcák kereszteződésének közepéről készítették, és a város akkori korzóját, a szépen fejlődő, néhai Molnár utcát örökítette meg. A fotózás helyéből kiindulva, ma már azt mondanám, hogy a képet akár Szigeti Henrik is készíthette, akinek az egykori fotós háta mögött álló 1907 és 1964 között álló Kereskedelmi Bank épületének második emeletén volt híres műterme.
Csak az új olvasók kedvéért fussunk végig a száz évvel ezelőtti Szapáry út két oldalán!
Bal oldalon először azokat a földszintes házakat látjuk, amelyeknek helyére Nerfeld Ferenc 1929-ben felépítette híres palotáját, amit aztán a nyolcvanas évek elején már, mint Centrum-sarkot dózeroltak el.
A mellettük lévő, kétemeletes, impozáns épület nem a mai „nagy OTP”, hanem az azon a telken 1912 és 1937 között álló Szolnoki Hitelbank Rt. székháza. Amit egyébként a megyeháza mellett, a Rózsapark felé eső oldalon álló, jóval kisebb, de szép szecessziós székházuk helyett építhettek. Talán nem túlzás azt gondolni, hogy sikeres pénzintézet lehetett a Szolnoki Hitelbank, ha harminc év alatt a harmadik és egyre nagyobb székházába költözött.
A bank után legalább négy, alápincézett, földszintes polgárházat láthatunk, amelyeknek utolsó maradványai a kilencvenes évekre tűnnek el, hogy helye legyen az újabb banképületnek, ami alatt áthajtva ma az Árkád parkolóba jutunk. Meglehet persze, hogy a négy közül a legtávolabbit már az ötvenes években elbontották, az ezen a felvételen csak tűzfalát mutató, más fotók tanúsága szerint viszont nagyon igényes, szecessziós elemeket mutató emeletes házzal együtt, hogy legyen helye a Ságvári Művelődési Háznak. Azon túl már nehezen vehetők ki az épületek, egy kivételével, a sort záró Barta-palotával, amelynek jellegzetes, saroktornyos épülete ma is ott áll a Tiszai hajósok tere és a Sóház utca sarkán.
A másik, eredetileg páratlan oldalból talán kevesebb látszik a fotós nézőpontja miatt. A Baross és a Szapáry sarkán álló Kindlovics-bazár azonban még szépen kivehető. Földszintjén ekkoriban talán gyógyszertár működött, ami biztos jól jött olykor a Baross utca másik oldalán álló – ezen a képen nem látható – Hungária kávéház vendégeinek.
A Kindlovics mellett a Kádár-cukrászda kontyos, szecessziós utcafrontját látjuk, ami szerintem nem sokkal e felvétel készítése előtt készült el, miután a város egyik leghíresebb és legsikeresebb iparosának már egész jól mehetett a bolt. Ma már tudom, hogy túloldalán egy néhai étterem állt, amit csak a szocializmus éveiben csúfítottak maira, majd következi – ezen a képen szinte kivehetetlen – az utca legrégebbi, emeletes épülete, az iparkamara székháza. Aztán jön a Nemzeti szálló, tetején a számomra megmagyarázhatatlan póznával. Még távolabb pedig ott vannak azok a Kreutzer (Sütő) közön túli bérházak, amelyek ma is a Szapáry díszei.
Őszintén szólva, nem azért vettem elő ezt a képeslapot, hogy három és fél év után újra leírhassam, mi látható a felvételen. Hanem, hogy illusztráljam, az 1910-es években a szolnoki képeslap kiadók is igyekeztek követni a divatot, és ha színes fotót még nem is tudtak készíteni, némi trükkhöz folyamodva mégiscsak volt színes anzikszuk.
Szerintem egészen egyértelmű, hogy a legkésőbb 1922-ben feladott színes, és a posta tiszta fekete-fehér képeslap alapját ugyanaz a fotó képezi. Minden alak ugyanott áll, de még a bal szélen sietők szoknyája és kendője is ugyanúgy libben. A legapróbb részletekig egyezik a két kép, legfeljebb a Hitelbank épülete és a Barta-palota lett egy kicsit elnagyolt a színes változaton.
Illetve a színes képre került egy plusz utcai világítás, ráadásul egy kábeleken belógatott lámpatest, ami a fekete-fehér – szerintem eredeti – fotón nem látható. Hogy miért került oda nem tudom. És persze azt se zárom ki teljesen, hogy nem a festett változatra került plusz elemként egy lámpa, hanem a fekete-fehérről tűnt el egy közvilágítási eszköz. Mert lehet, hogy tévedek a festést illetően, és van valami más magyarázat arra vonatkozóan, miként lehetet ugyanabból a szögből, ugyanazt a pillanatot, kétféle módon megörökíteni. És ezzel Szolnok egyik fontos részletét ránk hagyni.
