"Egy pohár tej, tiszta fej!" Emlékeznek még erre a régi reklámra? Évek teltek el azóta, és feltehetnénk a kérdést, vajon sok pohár tej, mennyire tiszta fej? Már, ha valaki úgy dönt, hogy egy karton iskolatejtől (2dl/doboz) a természet lágy ölén szabadul meg. Hogy került hozzá ennyi iskolatej? És, akkor mit ittak a gyerekek? Ha neki már nem kellett, miért a Zagyva árterében dobta ki? Számtalan kérdés, amiket egy nem tiszta fejű embernek kellene feltenni. Ha tudnánk, ki ő. Jelentkezzen bátra! Biztos, van magyarázat.

Jó befektetés a belvárosi telek! Főleg, ha addig nincs vele gond és költség, amíg jó pénzért nem lehet elpasszolni, vagy beépíteni. Addig felveri a gaz, elönti a szemét, megszállják a kóbor állatok. Kit zavar mindez a város közepén? A tulajdonost és a hatóságokat biztos nem.

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.

A torkolatnál, az úgynevezett "olajos házak" körül, a Zagyván túl is folytatódik a szolnoki Tisza-parti sétány. Sőt, tavaly a vár projekthez kapcsolódóan visszaépítették a "vízi kaput" és tájékoztató táblákat is kihelyeztek. A város kicsit eldugott, csendes, de éppen ezért kellemes sétánya fut a folyóktól védő mellvéden. Bár a társasházak mögött nemcsak bringával, de sokszor gyalog se könnyű átjutni. Az ott élőknek ez parkoló, másoknak sétány. Ebben kellene valahogy igazságot tenni.